Amintiri din epoca de aur
Mesék az aranykorból
Hanno Höfer, Razvan Marculescu, Cristian Mungiu, Constantin Popescu, Ioana Uricaru (2009)
Nem ismerem a román közéletet (frissítés: kis infó Kolozsvárról), de amit a filmjeikkel az utóbbi években elértek, azelőtt mélyen meghajolva emelem a kalapnak kevéssé nevezhető fejfedőmet. Akárhogy is, ebből nem tudom nem azt leszűrni, hogy náluk egészségesebb a társadalom, mint Magyarországon. Nem a sírás megy, hogy bárcsak visszajönne/bárcsak meg se történt volna/bárcsak elfelejthetnénk/sose fogjuk kiheverni/akkor minden sokkal jobb volt… hanem feldolgozzák a közelmúlt szocialista rendszer csodálatos mindennapjait. Újra átélik, jót nevetnek rajta és közben, ha nem is tudatosan, de továbblépnek. Még szerencse, hogy akadályok híján ezt mi is ugyanúgy meg tudjuk tekinteni. 4 hónap, 3 hét, 2 nap; Lazarescu úr halála; Rendészet, nyelvészet (!). Egytől egyig kivételesen jó filmek.
Mesék az aranykorból. Mekkora ötlet! De mivel is van dolgunk? Remekül megírt, rövid, szatírikus történetek, kis közéleti legendák. Hogy megtörténtek vagy sem, nem tudjuk meg, de valójában mindegy. A hangulat mindenkinek ismerős lesz aki élt benne. Egész éjszakás ringlispílezés, a legmagasabb szintről (Ceauşescu) érkező fejletépéstől tartó fotósok kapkodó fényképbuherálása, a világtól teljesen elzárt településen írást és olvasást oktatni próbáló pártaktivista, panellakásban elgázosítással disznóvágást rögtönző kiscsalád, levegőmintával üveget lopó és ebből meggazdagodni kívánó fiatalok, tojással üzletelő teherautósöfőr. Azt hiszem kellően színes társaság. Mai szemmel visszanézni, hogy hogyan éltek és mit meg nem tettek ebben a faramuci, kifordítottan működő rendszerben, egyszerre mosolyogtató, szívfájdító, szánalmas, nosztalgikus és tanulságos. Erősen ajánlott. 7/10
Hanno Höfer, Razvan Marculescu, Cristian Mungiu, Constantin Popescu, Ioana Uricaru (2009)
Nem ismerem a román közéletet (frissítés: kis infó Kolozsvárról), de amit a filmjeikkel az utóbbi években elértek, azelőtt mélyen meghajolva emelem a kalapnak kevéssé nevezhető fejfedőmet. Akárhogy is, ebből nem tudom nem azt leszűrni, hogy náluk egészségesebb a társadalom, mint Magyarországon. Nem a sírás megy, hogy bárcsak visszajönne/bárcsak meg se történt volna/bárcsak elfelejthetnénk/sose fogjuk kiheverni/akkor minden sokkal jobb volt… hanem feldolgozzák a közelmúlt szocialista rendszer csodálatos mindennapjait. Újra átélik, jót nevetnek rajta és közben, ha nem is tudatosan, de továbblépnek. Még szerencse, hogy akadályok híján ezt mi is ugyanúgy meg tudjuk tekinteni. 4 hónap, 3 hét, 2 nap; Lazarescu úr halála; Rendészet, nyelvészet (!). Egytől egyig kivételesen jó filmek.
Mesék az aranykorból. Mekkora ötlet! De mivel is van dolgunk? Remekül megírt, rövid, szatírikus történetek, kis közéleti legendák. Hogy megtörténtek vagy sem, nem tudjuk meg, de valójában mindegy. A hangulat mindenkinek ismerős lesz aki élt benne. Egész éjszakás ringlispílezés, a legmagasabb szintről (Ceauşescu) érkező fejletépéstől tartó fotósok kapkodó fényképbuherálása, a világtól teljesen elzárt településen írást és olvasást oktatni próbáló pártaktivista, panellakásban elgázosítással disznóvágást rögtönző kiscsalád, levegőmintával üveget lopó és ebből meggazdagodni kívánó fiatalok, tojással üzletelő teherautósöfőr. Azt hiszem kellően színes társaság. Mai szemmel visszanézni, hogy hogyan éltek és mit meg nem tettek ebben a faramuci, kifordítottan működő rendszerben, egyszerre mosolyogtató, szívfájdító, szánalmas, nosztalgikus és tanulságos. Erősen ajánlott. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése