Flirting

Flört
John Duigan (1991)

Mondom én, hogy nem nehéz a kedvemre tenni. Értelmes emberek felnövésének jellegzetes momentumainál, csetlő-botló próbálkozásaiknál szórakoztatóbb, kikapcsolóbb dolog kevés van a világon. Igaz, kell hozzá a klasszikus, nosztalgiára játszó, profi filmes eszköztár, egy jellegzetes elnyomó környezet (bentlakásos iskola szigorú nevelőkkel), egy főhős, aki okos, bátor, leleményes és különcsége ellenére furcsamód karizmatikus is (Noah Taylor) és végül egy gyönyörű, rejtélyes múzsa (Thandie Newton). A többi meg már szinte magától jön. Semmi meglepő vagy váratlan nem történik, csak minden szépen a helyén van. A gyűlölt narrátor meg közben olyanokat mond, mint ez itt lent, úgyhogy ideiglenesen kénytelen voltam én is megbékélni vele. Csodálatos.   8/10


"Másokkal ellentétben nem hiszem, hogy a "Sors" egy teremtmény vagy hölgy lenne. Inkább események áradata, mik elsodornak bennünket. Nincs minden előre megírva, és hiszem, hogy a hullámokkal szemben is úszhatunk. S néha az óramutatókba csimpaszkodva csenhetünk néhány becses pillanatot. Ha nem hiszel nekem, sodródj csak tovább! Csodálatos lehetőségeket szalasztasz el, mielőtt megtudnád. És amit kihagytál, aztán egész életedben kárörvendően és szívfájdítóan mardossa tudatodat ott, hol legszebb álmaidat látod."

Érdekes, hogy a nemsokkal később Hollywood egyik kedvencévé váló Nicole Kidman milyen középszerű Thandie Newton mellett. Meg azt is érdemes megnézni, hogy ma, hogy mutatnak összevetve.

Megjegyzések