Knock Knock
Eli Roth (2015)
Már majdnem felrobbant az agyam, úgyhogy muszáj volt levezetni valamivel a feszültséget. Felindulva ezen primordiális érzés feloldásának kényszerén és azon, hogy az előző Eli Roth filmen milyen remekül kitudtam dühöngni magam, beraktam ezt a kellően egyszerűnek és gagyinak tűnő izét.
Eli Roth úgy gyártja egymás után az újrahasznosított ötleteken alapuló, önálló gondolatokat teljes mértékben nélkülöző, rutinból összerakott filmeket, mintha muszáj lenne. Magam lepődtem meg rajta legjobban, hogy ez a példány valahogy mégsem sorolható egyértelműen a szar kategóriába. Komolyan venni ugyan nem lehet, de néhány pillanatban elkapja az embert az érzés, hogy mi lenne ha tényleg igaz lenne. Ez nagyrészt az öncélú, nihilista életvitelt eltúlozva, de ügyesen hozó lányoknak köszönhető, akik amellett, hogy jól néznek ki, kellően kiismerhetetlennek is tűnnek, rásegítve ezzel arra az érzetre, hogy akár a valóságban is létezhetnének. Aztán némely pillanatban meg egyenesen ostoba hülyeségnek tűnik amit csinálnak... Elég ambivalens. Keanu Reeves játéka meg valahol a komolyság, az önparódia és a nevetségesség hármas határán táncol, ennek megfelelően azt is nehéz meghatározni, hogy ez a filmnek előnyére vagy hátrányára válik. Mindenesetre elég furcsa volt őt ilyen filmben látni, jobb sorsra lenne érdemes.
Ha az ember hasonló cipőben jár mint én, simán bevállalhatja a filmet, van benne mit nézni, ha mást nem legalább az idomokat. Ha viszont egy kicsit intellektuálisan is akarja kényeztetni agytekervényeit, hülyeség lenne erre pazarolni az időt. 5/10
Egyébként nem értem, hogy K.R. miért ilyen filmeket válogat magának, mikor bizonyára sokkal értelmesebb elfoglaltságot is találhatna.
Már majdnem felrobbant az agyam, úgyhogy muszáj volt levezetni valamivel a feszültséget. Felindulva ezen primordiális érzés feloldásának kényszerén és azon, hogy az előző Eli Roth filmen milyen remekül kitudtam dühöngni magam, beraktam ezt a kellően egyszerűnek és gagyinak tűnő izét.
Eli Roth úgy gyártja egymás után az újrahasznosított ötleteken alapuló, önálló gondolatokat teljes mértékben nélkülöző, rutinból összerakott filmeket, mintha muszáj lenne. Magam lepődtem meg rajta legjobban, hogy ez a példány valahogy mégsem sorolható egyértelműen a szar kategóriába. Komolyan venni ugyan nem lehet, de néhány pillanatban elkapja az embert az érzés, hogy mi lenne ha tényleg igaz lenne. Ez nagyrészt az öncélú, nihilista életvitelt eltúlozva, de ügyesen hozó lányoknak köszönhető, akik amellett, hogy jól néznek ki, kellően kiismerhetetlennek is tűnnek, rásegítve ezzel arra az érzetre, hogy akár a valóságban is létezhetnének. Aztán némely pillanatban meg egyenesen ostoba hülyeségnek tűnik amit csinálnak... Elég ambivalens. Keanu Reeves játéka meg valahol a komolyság, az önparódia és a nevetségesség hármas határán táncol, ennek megfelelően azt is nehéz meghatározni, hogy ez a filmnek előnyére vagy hátrányára válik. Mindenesetre elég furcsa volt őt ilyen filmben látni, jobb sorsra lenne érdemes.
Ha az ember hasonló cipőben jár mint én, simán bevállalhatja a filmet, van benne mit nézni, ha mást nem legalább az idomokat. Ha viszont egy kicsit intellektuálisan is akarja kényeztetni agytekervényeit, hülyeség lenne erre pazarolni az időt. 5/10
Egyébként nem értem, hogy K.R. miért ilyen filmeket válogat magának, mikor bizonyára sokkal értelmesebb elfoglaltságot is találhatna.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése