Ginger Snaps
Farkasvér
John Fawcett (2000)
Meseszerűen elrugaszkodott, gothos beütésű, finoman poénos hangvételű, maximálisan sablonokra épülő high school sztori, farkasemberekkel. Legalábbis ennek indul. Aztán a vége felé ötlik belém a gondolat, hogy milyen zökkenőmentesen, mondhatni lineárisan, kulcsmomentumok nélkül alakul át rendes szörny-horrorba. Nem különösebben izgalmas a végjáték, nem kifejezetten vicces az eleje se, nem történik váratlan fordulat sem, összességében mégis nagyon egyben van. A titka abban rejlik, hogy rendesen meg lettek írva a karakterek, érezni lehet a szépen felvezetett kisvárosi jólét idilljének nyomasztását és rá lehet húzni szimbolikusan a kamaszkori frusztrációra a főhős(ök) különböző küzdelmeit, mulatságos nyűgjeit.
Érdekes egy film ez. Azon egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon tudatos döntések folyamán sikerült e ilyen kiegyensúlyozottra. Végigfutva a rendező úr munkáit, egyáltalán nem vagyok biztos benne, de ne legyünk álszentek, ez semmit nem von le az élvezeti értékéből. Inkább a 90-es évek hangulatvilágához kapcsolható, a 21. században teret nyerő stílusirányzatok még nem jelennek meg benne. A korhoz a zene már kicsit elavultnak is tűnik, de jó a válogatás, úgyhogy ez se jogos érv ellene. Nehezen kategorizálható, tulajdonképpen nem is valami kiszámítható, mindenképpen meglepetésszámba megy, még edzett filmkedvelőknek is. Újráznám, meg minden. 7/10
John Fawcett (2000)
Meseszerűen elrugaszkodott, gothos beütésű, finoman poénos hangvételű, maximálisan sablonokra épülő high school sztori, farkasemberekkel. Legalábbis ennek indul. Aztán a vége felé ötlik belém a gondolat, hogy milyen zökkenőmentesen, mondhatni lineárisan, kulcsmomentumok nélkül alakul át rendes szörny-horrorba. Nem különösebben izgalmas a végjáték, nem kifejezetten vicces az eleje se, nem történik váratlan fordulat sem, összességében mégis nagyon egyben van. A titka abban rejlik, hogy rendesen meg lettek írva a karakterek, érezni lehet a szépen felvezetett kisvárosi jólét idilljének nyomasztását és rá lehet húzni szimbolikusan a kamaszkori frusztrációra a főhős(ök) különböző küzdelmeit, mulatságos nyűgjeit.
Érdekes egy film ez. Azon egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon tudatos döntések folyamán sikerült e ilyen kiegyensúlyozottra. Végigfutva a rendező úr munkáit, egyáltalán nem vagyok biztos benne, de ne legyünk álszentek, ez semmit nem von le az élvezeti értékéből. Inkább a 90-es évek hangulatvilágához kapcsolható, a 21. században teret nyerő stílusirányzatok még nem jelennek meg benne. A korhoz a zene már kicsit elavultnak is tűnik, de jó a válogatás, úgyhogy ez se jogos érv ellene. Nehezen kategorizálható, tulajdonképpen nem is valami kiszámítható, mindenképpen meglepetésszámba megy, még edzett filmkedvelőknek is. Újráznám, meg minden. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése