Fright Night
Frászkarika - Veszélyes éj
Tom Holland (1985)
Mint sok másik 80-as években készült tini-horror-izével, ezzel a filmmel is elég jól elbánt az idő. Nehéz ügy. Részemről rendben van, hogy erős a vígjáték felhang, az viszont rettenetesen zavar, ha alapvetően hülye karaktereket kell néznem. Sosem vicces + nem átélhető = kinyírja az élményt. Gyakorlatilag a film legelejétől kezdve, az expozíció javát kitevően, főhősünk szalad fűhöz-fához, hogy a szomszédjukban vámpír lakozik, és hogy valaki segítsen neki végre. Aztán amikor minden kétséget kizáró bizonyítékot kap arról, hogy tényleg vámpírról van szó, azonnal megpróbálja eltitkolni az anyjától (akit addig a legtöbbet zaklatott emiatt). What the fuck? És erre alapoz a film. A főszereplő William Ragsdale egyébként irtó bénán és túlzóan játsza el a már amúgy is rémesen erőltetett hülyeségeket, amiket Tom Holland képes volt megírni neki.
Ilyen felvezetéssel és a szokásos, nehezen érthető motivációval rendelkező többi szereplővel, plusz a szokásos, csak 80-as évekbeli amerikai filmen elképzelhető, zavaros cselekménnyel, nem sok jóra számíthat az ember. És mégis, alapvetően jó hangulatú film kerekedik belőle. Ebben a legnagyobb segítség a vámpírt alakító Chris Sarandon ihletett játéka. Ő úgy játszik, mint aki tudja és érzi a karakterek közti banális helyzetek nevetségességét és végig ott is csücsül a szája szélén a kis kikacsintó mosolykezdemény. Zseniális. Az Amanda Bearse-szel közös táncjelenetük fantasztikusan mulatságos és közben mégis csodálni való. Egyébként a Rém rendes család Marcy-ja valójában meglepően jó nő és nagyon hatásosan játssza el az elcsábulást, ahogy a szenvedélyt szomjazza az istenként tetszelgő vámpír megbabonázása által.
Összességében tehát, már a gyökerekkel ellehetetleníti a film, hogy egyáltalán komolyan lehessen venni és hogy át lehessen élni, de ezen a javarészt fárasztó poénok és a kiszámítható történet sem segít. Érdekességnek azért elmegy, kortünetnek meg egyenesen példaértékű. 5/10
+ A fináléban, amikor az üveg kitördelésével játszadozva szivatják a vámpírt, van egy "elrejtett" poén, ami szinte kiugrik a filmből. Csodálatos!
:-) Mondom utánanézek Chris Sarandonnak, hogy van e köze Susanhez, erre kiderül, hogy házasok voltak 12 évig, de a név egyezés az véletlen.
Tom Holland (1985)
Mint sok másik 80-as években készült tini-horror-izével, ezzel a filmmel is elég jól elbánt az idő. Nehéz ügy. Részemről rendben van, hogy erős a vígjáték felhang, az viszont rettenetesen zavar, ha alapvetően hülye karaktereket kell néznem. Sosem vicces + nem átélhető = kinyírja az élményt. Gyakorlatilag a film legelejétől kezdve, az expozíció javát kitevően, főhősünk szalad fűhöz-fához, hogy a szomszédjukban vámpír lakozik, és hogy valaki segítsen neki végre. Aztán amikor minden kétséget kizáró bizonyítékot kap arról, hogy tényleg vámpírról van szó, azonnal megpróbálja eltitkolni az anyjától (akit addig a legtöbbet zaklatott emiatt). What the fuck? És erre alapoz a film. A főszereplő William Ragsdale egyébként irtó bénán és túlzóan játsza el a már amúgy is rémesen erőltetett hülyeségeket, amiket Tom Holland képes volt megírni neki.
Ilyen felvezetéssel és a szokásos, nehezen érthető motivációval rendelkező többi szereplővel, plusz a szokásos, csak 80-as évekbeli amerikai filmen elképzelhető, zavaros cselekménnyel, nem sok jóra számíthat az ember. És mégis, alapvetően jó hangulatú film kerekedik belőle. Ebben a legnagyobb segítség a vámpírt alakító Chris Sarandon ihletett játéka. Ő úgy játszik, mint aki tudja és érzi a karakterek közti banális helyzetek nevetségességét és végig ott is csücsül a szája szélén a kis kikacsintó mosolykezdemény. Zseniális. Az Amanda Bearse-szel közös táncjelenetük fantasztikusan mulatságos és közben mégis csodálni való. Egyébként a Rém rendes család Marcy-ja valójában meglepően jó nő és nagyon hatásosan játssza el az elcsábulást, ahogy a szenvedélyt szomjazza az istenként tetszelgő vámpír megbabonázása által.
Összességében tehát, már a gyökerekkel ellehetetleníti a film, hogy egyáltalán komolyan lehessen venni és hogy át lehessen élni, de ezen a javarészt fárasztó poénok és a kiszámítható történet sem segít. Érdekességnek azért elmegy, kortünetnek meg egyenesen példaértékű. 5/10
+ A fináléban, amikor az üveg kitördelésével játszadozva szivatják a vámpírt, van egy "elrejtett" poén, ami szinte kiugrik a filmből. Csodálatos!
:-) Mondom utánanézek Chris Sarandonnak, hogy van e köze Susanhez, erre kiderül, hogy házasok voltak 12 évig, de a név egyezés az véletlen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése