The Meyerowitz Stories (New and Selected)

Noah Baumbach (2017)

Csak egy bibi van ezzel a filmmel. Hogy nincs lezárva. Vagy inkább az a kár, hogy vége van? Tény, hogy nagyon hosszan el bírnám nézni, de ebben a hosszban, ezzel a dramatugiai szerkezettel, a végére egy kis hiányérzetem maradt. Szóval imho azért kár, mert nincs egy olyan lezárás, ami mond valamit a nézőnek. Ez csupán azért kellene, hogy meg tudjon nyugodni a befogadó lelke, hogy a hagyományos filmszerkezethez szokott agyacskákban ne gyulladjon fel a hibajelző lámpa. Mert amúgy, ha az eszemre hallgatok, tényleg felesleges kvázi tucatosítani. Tulajdonképpen elmond egy összefüggő szakaszokból álló részt a Meyerowitz-ok életéből, it completely makes sense, kereknek is mondható, aztán kikapcsol minket belőle. Ne aggódjatok, én se értem magam, hogy mit hiányolok pontosan. Lehet, hogy másodjára már nem is jönne elő...


A Baumbach tengelyen ezúttal sok pozitív felhajtó erő jelentkezett:
+ Végre nincs túltolva a színszűrőzés. Itt most csak egy kis nosztalgikusságot árasztó, őszies színezettséget enged meg magának. Sokkal szimpatikusabb, realisztikusabb és kényelmesebb néznivaló. Nem telepszik úgy rá az emberre.
+ A karakterek most a lehető legközelebb állnak a Woody Allen féle sémákhoz. Visszafogottabbak, emberszerűbbek, kevésbé szánalmasak, inkább viccesebbek. Mindegyikőjük egy izgalmas, felnagyított sztereotípia, de mégis élővé válnak, mert összetettnek láttatja őket. Tényleg olyan, mintha belecsöppennénk az életükbe egy levehetetlen iróniai-erősítő szemüveggel a fejünkön.
+ Adam Sandlerre most mindenkinek külön ki kell térnie, így nekem is. A nagy rácsodálkozásukban a legtöbben el is vetik a sulykot és szuperlatívuszokban beszélnek róla. Én földhözragadtabb vagyok ennél. Adam Sandler nem rossz színész ha jó anyagból tud dolgozni, de azért nem kell elájulni tőle. Tetszett.
+ Az elnyisszantott jelenetek, különösen azok, amelyek Adam Sandler kiabálásával végződnek, mindig hangos nevetésre ösztönöztek. Remek ötlet és egyáltalán nem zavaró, hogy többször is használja.


Ha az a fránya, nehezen megfogható hiányérzet nem lenne, gondolkodás nélkül röptetném a kedvencek közé. Így viszont emlékeztetni kellett magamat, hogy valójában mennyire éleveztem, és csak ez után repült a kedvencek közé. Hát mit mondjak, ez legyen a legnagyobb gond egy filmmel!   7/10

Megjegyzések