2017. december 27.

The Trip to Spain

Michael Winterbottom (2017)

Mély fájdalommal éltem át a sorozat eme harmadik részének megtekintése után a bennem leledző űrt. Félreértés ne essék, ez egy professzionális film, remek hangulattal, kiforrott dramatugiával, bevett fogásokkal, jól bejáratott figurákkal. És részben épp ennek az összecsiszoltságnak köszönhető, hogy sajnos nem igazán érzem a mélyebb tartalmat. Az első résznek a szépségét az összedobottság érzete, a nyers, improvizatív jellege adta. Mert ugyan a Trip és a Trip to Italy között eltelt idő csak egy évvel több, de a középső részen mégis érezni az insprációt, hogy Winterbottom és a két múzsája feldobott a folytatás lehetőségétől. Akkor tudtak élni vele, mert érdekes történetet kanyarintottak, jót tett neki a kicsit erősebb kézben tartott szerkesztés és az improvizatív diskurzusoknak is jót tett, hogy már mindenki tudta, hogy mit akar és hogy melyik oldala a legmegnyerőbb. A spanyol kiruccanás viszont már egy hajszálnyit sem fésületlen, de nem is inspiráló és nem is alakul izgalmas irányba. Még mindig jópofák és ha lehet profibbak mint valaha, de ahhoz, hogy újra szerelembe lehessen esni velük, most már több vagy más kellett volna. Lehet, hogy szándékos ez az üres céltalanság, de ha igen, nálam nem találtak célba vele. Egyszerű tanulság persze van, de ez önmagában nem ér sokat, bármelyikőjüktől többet várnék, akár egyesével is. És persze azt sem tudom megbocsátani, hogy nem hangzott el a "You were only supposed to blow the bloody doors off!". Ezt speciel nem is értem hogy gondolták.   6/10



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése