Die Fälscher

Pénzhamisítók (The Counterfeiters)

Stefan Ruzowitzky (2007)

Ha azt nézem, hogy leültem megnézni egy érdekes történetet, akkor az ehhez támasztott legfontosabb követelményeket simán teljesítette a film, tehát minden rendben. Élveztem, informatív volt, nem kidobott idő megnézni, stb. Ha filmes szemmel nézem, teljesen más a kép. Végig skizofrénnek éreztem magam közben, mert kb. minden téren eltérő minőségek találkoznak. A képen látható eseményekhez sok helyen helyzetidegen, joviális zene szolgáltat furcsaságot. A benti és kinti képek full másképp néznek ki. Szemcseméret, bevilágítás; mintha abszolút más filmhez készültek volna. De maguk a jelenetek közötti összhang sincs rendben. A főszereplő jellemének alakulása nem annyira egyértelmű. Önmagukban nincs baj a jelenetekkel, csak összességében érzem az ingadozást köztük. Zsánerfilmes jelenet vs. klasszikus európai háborúsfilm jelenet, átélhető drámai jelenet vs. eltúlzott feltűnősködően brutális jelenet. Kíváncsi lennék, hogy mi áll ezek hátterében.   6/10