Wolf Man

Farkasember
Leigh Whannell (2024)

Ejj, hogy ezt is nekem kell megvédenem! Piszok jó rendezés. Annyira zsigeri élmény, hogy egyáltalán nem izgatnak a hiányosságai. Simán el tudok nézni neki mindent, mert az egyszerű, de tisztán lefektetett alap, grammra pontosan elég. Nem keresem a mélyebb mondanivalót, hiszen tudom, hogy nincs ott. A maga egyszerű valójában élvezem ezt a kiforrott, vérprofi borzongatást. Mert ezért készült, ez a célja, ennek rendelt alá mindent... Az expozíció átlagos, de szépen megoldott. Folyamatosan válik fenyegetővé és nyugtalanítóvá. Mozgalmas, szinte tempós. Nem hagy nyugodni és elmélázni. Az elejétől a végéig együtt éltem vele, szóval őszintén szólva nem igazán értem, hogy a legtöbb embernek mi a fene baja van vele. Az arányok, gondolom. Valahogy nálam Whannell filmjei rendre betalálnak... Jó döntés volt itthon nézni, mert fantasztikus ez a merészen sötét képi világ. És egyébként is az ilyen bezártsággal, meneküléssel játszadozó film mindig intim élményként működik a legjobban. Moziban a vacak képpel, a nagy nyitott nézőtérrel, enberekkel körülvéve, pont a lényeg veszik el. Ordító fejhallgatóval a takaró alól lesni az éjfekete oled képet. Az kell ide! Persze csak elmélkedek, hogy vajon nálam miért működött ilyen jól. Mindenesetre remélem most nem leszek kitagadva a filmkedvelők közül. Vagy ha mégis, akkor majd én is kitagadok valakit, aki isteníti mondjuk a Halloweent!   8/10