Hallow Road

Babak Anvari (2025)

Kicsit mindig a Szabó család jut eszembe ezekről a filmekről. Azt a rádióműsort is le lehet nézni csípőből, nem is akarom védeni. De mindennek meg kell adni az esélyt, a pozitív hozzáállást, és akkor egész biztos, hogy lehet benne találni értékeset. (Egyébként én speciel csak annyira emlékszem belőle, hogy irtó unalmas volt.) Nade. Tulajdonképpen azért ez a kitérő kezdés, mert ennél filmnél is mindent meghatároz az előadás mikéntje. Két színész, pár emberi hang, egy autóbelső, vágóképek és ennyi. Minden a párbeszédeken és a színészek arcán múlik. Ahogy indít a néma bevezetéssel, az bátor és igencsak ígéretes. A sztori is szépen kezd kibontakozni, de azért az írásban vannak ugrások, melyeket nem egyértelmű, hogy egyből megteszünk a készítők kedvéért. Nem megy minden gördülékenyen. Az ismeretlen nő túl teátrális hangjának belépésével kap egy mesébe illő színezetet a hangulat, ami mindenképpen korlátozó hatású. A lezárás nekem zavaros volt, de addigra kicsit el is vesztettem az érdeklődésemet. Rövid film, de még így is lötyög a játékidőben. A látvány nem rossz, de feltűnően próbálkoznak nyújtani valamit, pedig én simán ellennék kevesebbel is. Az arcok is elegek ilyenkor. Rosamund Pike és Matthew Rhys is rendben van, de nem nyújtanak semmi extrát. Nem tudják áthidalni a film más rétegeinek hiányosságait... Hát ez ennyi. Egynek elmegy, de simán ki is lehet hagyni.   6/10