Backrooms

Backrooms - Hátsó szobák
Kane Parsons (2026)

Na, eljutottam a másik aranytojást tojó tyúkhoz is. És basszus, végérvényesen kijelenthető, hogy boomer lettem. Hát ez se tetszik! Ha lehet, még több gondom van vele, mint az Obsessionnel. Magával a koncepcióval is, de az élmény kisiklása már a legelejétől, elsősorban a hangulat jellegtelenségétől tetten érhető. A ritmus, a kép, a hangok jellege, a jelenetek üressége, értelmetlensége igen hamar türelmetlenné és frusztrálttá tett. Minimális érdemi előrehaladás van a bolyongásban, az audiovizuális prezentációnak pedig alig van élvezeti értéke. Nyilván ez szubjektív, de egyszerűen nem látom a beletett művészi értéket... Egyébként a nyitó képsoroknak - az én értelmezésemben - nincs is létjogosultsága, mert a drámához és a szereplőinkhez semmi köze. Kvázi egy mellékvágány, egy kamu, ami kizárólag a kedvcsinálás végett került bele a filmbe. A trauma (mi több, dupla trauma!) pedig, úgy van belepasszírozva ebbe a mindfuck világba, hogy nagyon meg kell erőltetni az agyamat az elfogadásához. Nehéz összekapcsolni az egyes pontokat, ha egyáltalán sikerül. És az igazság az, hogy ennél élettelenebb, személytelenebb főszereplőket nem nagyon lehetett volna írni. Megszerkesztettnek, műnek hatnak és ezáltal instant érdektelenségbe is fullad minden, ami erre lett felépítve... Tulajdonképpen a legrosszabb típusú élmény volt, főleg a várakozásokat tekintve, mert folyamatosan és egyre rosszabb irányba halad, úgyhogy a végére teljesen el is vesztett. Nagyon nagy csalódás.   5/10