Csak a szél
Fliegauf Bence (2012)
Pont azt hozza, amit az előzetes információk alapján vártam. Benedek (ja már Bence) egy jól átgonodolt, figyelemfelkeltő filmet csinált. Kicsit otthon hagyta a kísérletező kedvét és a hagyományosabb utat választotta. "Irány a mozi!" Megnyugtatásul közlöm, így még bőven az a kategória, amit az emberek 95%-a csak pénzért lenne hajlandó megnézni. És itt még gyorsan megjegyezném azt is, hogy városkánkban (~70e fő) az egy (azaz 1 db) alkalommal játszott filmen kb 25 ember ha lehetett. Na mindegy...
Kezdem a rosszal. A legnagyobb (és lehet hogy végül is az egyetlen) hibája a filmnek, ami egyből az elején kizökkentett, az a párbeszédek hiteltelensége. Na nem a duma miatt szerettem idáig se a filmjeit, de a téma és a valószínűsíthető célja vele, (érzésem szerint) megkövetelte volna a realisztikus ábrázolást. Egyébként a szituációk, a napi történés autentikus, hiteles, csak van egy sajátos hangulata, mint minden más alkotásának. Ez nem feltétlen rossz. Sőt. Ha nem erről a filmről lenne szó, elismerően bólogatnék, hogy még mindig ilyen karakteres rendező. Itt viszont én egy ultrarealisztikus doku szerű arconcsapó valóságot vártam. Ez a történet szerintem úgy ütötte volna a legnagyobbat. Ennek ellenére a sokak által nem kedvelt rendőrök közti "csevej" lett talán a kedvenc jelenetem, ami többet mond el a mai társadalmi állapotokról, mint bármi az utóbbi tíz év magyar filmes felhozatalából. Aztán sokak számára zavaró lehet még a kézi kamerázás (nekem nem). Egész embert ritkán látunk, inkább testrészeken vonul fel-alá a kamera közelről. Közel hozza a szereplőket, de nem csak látványban, hanem azzal is, hogy a három főszereplő egyetlen napját követhetjük végig.
Minden más tekintetben csak pozitív élményről tudnék beszámolni (hosszasan), de most inkább csak összefoglalom röviden a lényeget: Egyértelmű bravúr. Tanítani kéne ezt a fajta objektivitást amivel közelített a témához. Nem csak elkerülte, hogy bármelyik oldalhoz való húzását firtassák, hanem egy rakás szempontból bemutatja a problémát. Ez elengedhetetlen egy ilyen aktuális társadalmi probléma taglalásánál. Nagyon kevésen múlik, hogy nem egy igazi mesterművel van dolgunk, de tulajdonképpen ez lényegtelen. Amit mondani akart vele, az teljesen átjött. A vége nagyon üt. Annak ellenére, hogy végig tudjuk mi fog történni. Ezt mindenkinek látnia kellene aki itt él.8/10 szerk.: Inkább csak 7/10, de ez a fontosságából nem von le.
Pont azt hozza, amit az előzetes információk alapján vártam. Benedek (ja már Bence) egy jól átgonodolt, figyelemfelkeltő filmet csinált. Kicsit otthon hagyta a kísérletező kedvét és a hagyományosabb utat választotta. "Irány a mozi!" Megnyugtatásul közlöm, így még bőven az a kategória, amit az emberek 95%-a csak pénzért lenne hajlandó megnézni. És itt még gyorsan megjegyezném azt is, hogy városkánkban (~70e fő) az egy (azaz 1 db) alkalommal játszott filmen kb 25 ember ha lehetett. Na mindegy...
Kezdem a rosszal. A legnagyobb (és lehet hogy végül is az egyetlen) hibája a filmnek, ami egyből az elején kizökkentett, az a párbeszédek hiteltelensége. Na nem a duma miatt szerettem idáig se a filmjeit, de a téma és a valószínűsíthető célja vele, (érzésem szerint) megkövetelte volna a realisztikus ábrázolást. Egyébként a szituációk, a napi történés autentikus, hiteles, csak van egy sajátos hangulata, mint minden más alkotásának. Ez nem feltétlen rossz. Sőt. Ha nem erről a filmről lenne szó, elismerően bólogatnék, hogy még mindig ilyen karakteres rendező. Itt viszont én egy ultrarealisztikus doku szerű arconcsapó valóságot vártam. Ez a történet szerintem úgy ütötte volna a legnagyobbat. Ennek ellenére a sokak által nem kedvelt rendőrök közti "csevej" lett talán a kedvenc jelenetem, ami többet mond el a mai társadalmi állapotokról, mint bármi az utóbbi tíz év magyar filmes felhozatalából. Aztán sokak számára zavaró lehet még a kézi kamerázás (nekem nem). Egész embert ritkán látunk, inkább testrészeken vonul fel-alá a kamera közelről. Közel hozza a szereplőket, de nem csak látványban, hanem azzal is, hogy a három főszereplő egyetlen napját követhetjük végig.
Minden más tekintetben csak pozitív élményről tudnék beszámolni (hosszasan), de most inkább csak összefoglalom röviden a lényeget: Egyértelmű bravúr. Tanítani kéne ezt a fajta objektivitást amivel közelített a témához. Nem csak elkerülte, hogy bármelyik oldalhoz való húzását firtassák, hanem egy rakás szempontból bemutatja a problémát. Ez elengedhetetlen egy ilyen aktuális társadalmi probléma taglalásánál. Nagyon kevésen múlik, hogy nem egy igazi mesterművel van dolgunk, de tulajdonképpen ez lényegtelen. Amit mondani akart vele, az teljesen átjött. A vége nagyon üt. Annak ellenére, hogy végig tudjuk mi fog történni. Ezt mindenkinek látnia kellene aki itt él.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése