2014. május 13.

Enemy

Denis Villeneuve (2013)

Akkor még egy film, ami esetében hatványozottan él, hogy minél kevesebbet tud róla az ember, annál jobban működik. Viszont ha már újfent előkerült ez a kérdés, elég nagy ámítás lenne kijelenteni, hogy ez csak bizonyos stílusokra igaz. Minden film jobb, ha teljes egészében, előítéletek nélkül kell felfedezni. Ezzel nem lehet és nem érdemes vitába szállni. Nos, mivel alapvető információk hiányában minden szart meg kellene nézni, valami alapján mégiscsak muszáj tájékozódni. Én személy szerint Denis Villeneuve elég jó referenciamunkái okán (Incendies, Prisoners) csöppentem bele, de az első helyzetértékelők is komoly moziélményről tanúskodtak (WTF?! és társai).


És tényleg! Garantált a Melanie Laurent által is ragyogóan kivitelezett arckifejezés a legvégén. A nagy döbbenetből felocsúdva, én azért óva intenék mindenkit a nagy szavaktól. Lynch-hez meg főleg nem érdemes hasonlítgatni, mert neki sosem voltak unalmas 5 percei a filmjeiben, ilyen "egyszerű" megoldású mindfuckja meg főleg nem. Kicsit túlzásnak érzem a sárga vizuális koncepciót is. Egyrészt nem látom célját, másrészt meg túl intenzív. Ennek megítélés szubjektív ugyan (van akinek tetszhet), de szerintem nyomasztó és erősen rátelepedik a nézőre. Mindezeken túl, az élmény határozottan pozitív. A színészi játék nagyon jó és a legfontosabb, hogy a néző erős kézben van tartva. Agyserkentő, direkt nyitva hagyja a kérdéseket és nem is feltétlen van bővebb magyarázat (a nyilvánvalón kívül), mégis úgy álltam fel utána, hogy ezt meg kell még egyszer nézni. Hiába, ha a szabályok be vannak tartva, működik a dolog. Semmit nem talált fel újra, csak felelevenítette, hogy milyen kurva jó is egy kiadós, másfél órás miafrancotnézek érzés.   7/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése