Unhook the Stars
Csillagot az égről
Nick Cassavetes (1996)
John Cassavetes a non plus ultra. Filmjei olyan mélyen belemásznak az ember lelkébe és fejébe, hogy képtelenség elfelejteni őket. Az apja művei után Nick Cassavetes pályáját végignézve, vegyes érzelmek kavarognak bennem. Egyrészt jó, hogy nem kényszeresen megfelelni vágyó erőlködésszagú filmeket csinált, mert felérni hozzá nyilván nem tudott volna. (Ahogy senki sem.) Másrészt viszont furcsa ilyen stíluskavalkádot látni, nehéz ez által elhelyezni a beskatulyázó-méteremen. Rendezett mindenfélét, itt azonban íróként is szerepel, mi több ez az első filmje és ráadásul a főszerepet kedves édesanyjára (a teljesen ismeretlen Gena Rowlands-re) osztotta, úgyhogy bátran kijelenthetem, hogy ez egy személyes darab. Az elvárások részemről óhatatlanul nagyok, hiszen jó eséllyel a valaha volt egyik legnagyobb filmrendező fiának életszemléletével találkozom.
Közvetlenül nagyon nehéz az összehasonlítás, mivel stílusában jelentősen eltér. Ha úgy tetszik a klasszikus hollywoodi filmezés kijárt ösvényein jár, szemben apja beskatulyázhatatlan egyéni látásmódjával. A gondolkodása azonban nem annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik. Az anyja által megformált egyedül élő, idősödő asszony útkeresése felvilágosult, jó érzésű ember látszatát nyújtja. Ha nem is merőben, de még ma is rendhagyónak és merésznek tűnik az élethez való hozzáállás ezen ábrázolása. Ugyanazokat a történeteket, amiket annyiszor láttunk már, bizony így is lehet tálalni. Inspirálóan, szívet melengetően, úgy hogy másnap könnyebben kelsz föl, hogy kicsit visszanyered a bizalmadat a világban és a társadalomban. Minden csak hozzáállás kérdése. Bár elsőre nem annak tűnik, valójában ez egy ritka jó feel-good movie. Az egyik legjobb amit valaha láttam. 8/10
Nick Cassavetes (1996)
John Cassavetes a non plus ultra. Filmjei olyan mélyen belemásznak az ember lelkébe és fejébe, hogy képtelenség elfelejteni őket. Az apja művei után Nick Cassavetes pályáját végignézve, vegyes érzelmek kavarognak bennem. Egyrészt jó, hogy nem kényszeresen megfelelni vágyó erőlködésszagú filmeket csinált, mert felérni hozzá nyilván nem tudott volna. (Ahogy senki sem.) Másrészt viszont furcsa ilyen stíluskavalkádot látni, nehéz ez által elhelyezni a beskatulyázó-méteremen. Rendezett mindenfélét, itt azonban íróként is szerepel, mi több ez az első filmje és ráadásul a főszerepet kedves édesanyjára (a teljesen ismeretlen Gena Rowlands-re) osztotta, úgyhogy bátran kijelenthetem, hogy ez egy személyes darab. Az elvárások részemről óhatatlanul nagyok, hiszen jó eséllyel a valaha volt egyik legnagyobb filmrendező fiának életszemléletével találkozom.
Közvetlenül nagyon nehéz az összehasonlítás, mivel stílusában jelentősen eltér. Ha úgy tetszik a klasszikus hollywoodi filmezés kijárt ösvényein jár, szemben apja beskatulyázhatatlan egyéni látásmódjával. A gondolkodása azonban nem annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik. Az anyja által megformált egyedül élő, idősödő asszony útkeresése felvilágosult, jó érzésű ember látszatát nyújtja. Ha nem is merőben, de még ma is rendhagyónak és merésznek tűnik az élethez való hozzáállás ezen ábrázolása. Ugyanazokat a történeteket, amiket annyiszor láttunk már, bizony így is lehet tálalni. Inspirálóan, szívet melengetően, úgy hogy másnap könnyebben kelsz föl, hogy kicsit visszanyered a bizalmadat a világban és a társadalomban. Minden csak hozzáállás kérdése. Bár elsőre nem annak tűnik, valójában ez egy ritka jó feel-good movie. Az egyik legjobb amit valaha láttam. 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése