2014. december 11.

30y - Tisztázó

"A látszat ellenére miért kurvajó együttes."

Ezt írtam le piszkozatba valamikor. Máig nem teljesen tiszta, hogy mit jelent, de azért sejtem. (Az alkoholos befolyásoltság kizárt.) Tippre olyan másfél éve kezdhettem el írni ezt az összeállítást. Ebből is látszik, hogy nem olyan sűrű vendég nálam a 30y. De mégis. Annyiszor került már elő bormámoros éjszakákon, hogy komolyan gondolkodóba ejtett. Vajon bennem van a hiba? Miért élvezem ezt az egyébként végtelenül szentimentális zenét? Miért foglalkoztat még majd 30 31 évesen is ez a nem titkoltan kamasz lelkületű zenekar? Elromlott a csalhatatlan zenei érzékem és egy jól működő manipulációnak estem áldozatául? Mi az amit jobban tudnak - ha egyáltalán jobban tudnak -, mint a többi magyar zenekar? Miért nézhető el az elsőre nem túl szimpatikusnak tűnő Beck Zoltán modorossága és a gyerekes szövegvilága? Mégis miért ilyen jó ez a francos zene?


Én ugyanis szökőévente kedvelek meg magyar zenekarokat és ezt rendjén valónak is tartom. Képtelenség zeneileg korrekt (igényes!), hangulatával magával ragadó, mondandóban helyeslendő, koncepciójában a tákoltnál egy fokkal összetettebb és végső sorban a külföldi trendeket nem éves késéssel másoló, ne adj Isten ténylegesen újító szándékú, mondhatni úttörő zenekart találni. Hát olyan nagy kérés ez? Nyilván az lenne, de ennél sokkal kevesebbre se képes a zenekarok 95%-a.
Most, hogy ennyi - megválaszolhatatlan - kérdést feltettem, átlépek inkább a tettek mezejére. Ideböffentem a kedvenc számaimat tőlük, közben röviden írok is valamit róluk. Még annyit, mielőtt belekezdenék, hogy mindenki (aki idetéved) jobban teszi, ha félreteszi az előítéleteit, mert egyrészt nem szép dolog, másrészt meg ezek a srácok tényleg megérdemlik a figyelmet. Na nem mindig, de van amikor nagyon is. Azért emelem ezt ki külön, mert például a legutóbbi nem túl régi produkciójukért, a Szentimentálom című borzalomért, elég szép summát kéne fizetniük, hogy még egyszer meghallgassam. Érett, popzenében jártas hozzáállással, az a minimum, hogy az embernek ambivalens érzései vannak velük kapcsolatban. Na, de legyen elég. Hallgassuk csak meg, legalább egyszer, mert érdemes lehet.


A kérdés mi legyen
Szójáték zenében, de úgy hogy nem fárasztó, hanem érdekes. Ezek szerint létezik. A jó ritmusváltások, a remek gitár, a lendületes és átszellemült ének így együtt elég ritkán szerepel zenében.

Ablakból néz
Ez az a tipikus albumtöltelék szám, amit senkinek sincs kedve elnyomni. Ez a legjobb helyen is így megy. A különbség csupán annyi, hogy ez működik, pedig erre itthon nemigen van példa.

Dajkák meséje
Van olyan találó, mint a VAN valami... című film bármely tetszőleges jelenete. Idővel úgy beivódik az emberbe, hogy talán sose lehet kiszeretni belőle. Tessék megnézni, tessék hallgatni. A kiabálós vokálok viszik a refrént.

Felhő
Hát létezik ennél ideálisabb rádiósláger? Tudjafenemirőlszól, fülbemászó, egyszerű, de változatos, sodró lendületű, szóval a kérdést megválaszolva: nem, nem létezik.

Hajóra szállt
Játékos zongora és zúzós gitár jó barátságban. A refrén után szépen beúszó vagy a jobbra-balra cikázó ének, a hirtelen csendet váltó zongora, vagy a kontrasztos gitárzúzás mind olyasmi, ami teljesen idegen a magyar zenében. Mármint jó helyen használva idegen. Mert ismerni mindenki ismeri ezeket a technikákat, de használni nem tudják.

Jó január herceg
Bravúr, hogy nem lóg ki a verses szöveg. Jótékony melankólia, sztahanovista ritmusszekció. Egy nem létező pop-rock versfeldolgozó stílus remek mintapéldánya.

Karambol
Szerintem sokan kiegyeznének, ha annyi energiával kelnének minden nap, mint amivel ez turbózza fel az embert. A 30y erőssége a sok apró kis ötlet jó helyen történő elhelyezése. Mint itt a fütyörészés és a felelgetős vokálok. Egyszerre tempósan zúzós, közösen éneklős, jópofa és játékosan eklektikus.

Néz
A Kispál féle kétértelmű szöveg fullra járatása. Megtámogatva némi zúzdával, jó gitárszólóval (!) és megfelelő arányérzékkel. Ez utóbbi a leggyengébb pontja az egész magyar popbirodalomnak. Kivéve ezt.

Puhatalpú lányok
Ilyen felvezetést, ami az utolsó zúzás előtt van, én magyar zenében még nem hallottam. De ilyen semmiből előtűnő zongorát a kiállásnál se. Ötletesen torzított énekhang, kíméletlen, tempós basszus, ügyes szólógitár, fokozás és egy igazi eldobom az agyam pillanat. Aki nem hiszi, hallgassa meg élőben.

Rubikernő
Ez az örök kedvenc. Az elkeserítő magyar valóság hétköznapi emberének gondolatlecsapódás-sűrítménye a 2000-es évek közepéből. Ha mindenki az országban ismerné, értené és átérezné azt amit itt közvetíteni próbálnak, egész biztosan egy sokkal jobb helyen élnénk.

Semmi szédítő magasság
Valahogy így kell indítani egy felpörgető slágert. Ezt a tempót tényleg csak tizenévesen lehet bírni. Aki legalább egyszer végigtombolta és üvöltötte ezt koncerten, boldogabban hal meg. A lálálálá vokál a háttérben minden visz.

Ül és vár
Ha van együttes ami rengeteg felesleges energiát fordított szenvelgő pillanatok legitimmé tételévé, hát ez az. Ez a három és fél perc azon ritka pillanatok egyike, ami minden ésszerű érv ellenére mégis működik. Hát ilyen ambivalens az egész kóceráj, az egész együttes, az egész élet.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése