2014. december 9.

The Hitcher

Az országút fantomja
Robert Harmon (1986)

Hamisítatlan 80-as évek érzés, annak minden bájával és banalitásával. Szokás szerint, nekem nehezemre esik elvonatkoztatni olyan apróságoktól, amik miatt a valóságérzet csorbul. Például, hogy a fenébe telnek el hosszú-hosszú órák kaszabolással anélkül, hogy bárki rátalálna az ürgére? Hogy a fenébe tud mindenféle eseményről és hogyan kerül mindig a megfelelő helyre? Miért áll ki a csaj mindenét feladva egy ismeretlen mellett? Gyermeki énemet a lelkem legmélyére ásva, ilyesmiken képtelen vagyok túllépni, mivel a film egyértelműen komolyan veszi magát. Mindazonáltal én lepődtem meg a legjobban, hogy ennek ellenére élvezhető, mi több, meglepetéseket is tartogat. A történet messzebb megy, kiszámíthatatlanabb, mint előzőleg gondolnám. Csavarokban nincs hiány, éppen ezért az idő előrehaladtával egyre inkább átélhető. Jó a ritmusa, utólag egy komplett egésznek tűnik, egy rendesen végigvitt rendezői koncepciónak. (Mily meglepő!) Az akkori technikai szinthez képest remek a megvalósítás. Bárcsak fiatalon láttam volna kategória.   6/10


Mérföldekkel jobb a Párbaj c. Spielberg borzalomnál, ha már annyira adja magát az összehasonlítás.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése