Humpday
A legmelegebb nap
Lynn Shelton (2009)
Szépen, lassan, ámde biztosan haladok visszafelé Lynn Shelton munkásságában. Valamelyest ingadozik a minőség, de egyet bizton állíthatok: a spirit valóban ott van minden egyes filmjében. (A Sundance-en Spirit of Indepence (Special Jury Prize) díjat nyert, hehe.) Egyáltalán nem véletlen, hogy anno felkapták rá fejüket a népek, úgyhogy tényleg szomorú látni, hogy semmi készülő projektjéről nem lehet tudni és csak sorozatrészeket rendezget.
A Humpday sajnos nem a legjobb filmje, mert, bár nyilván épp azért választott ilyen figyelemfelkeltő témát, hogy visszhangja legyen, talán kicsit túl is lő vele a célon. Szerintem egy alapvetően realista, az emberek szívébe és fejébe mélyen belelátó, szuper érzelmi adok-kapok jelenetekkel telepakolt filmbe kicsit sok, illetve kilóg belőle egy olyan alap felvetés, amiben két best friend forever férfiember, akik full hetero beállítottságúak, csak úgy heccből kipróbálják egymással a szexet. Ja és rögzíteni is akarják, hogy bizonyos körökben lejátszásra kerüljön, mielőtt megsemmisítik. Azért túlzás ez, mert ami egyébként játszódik a három fő szereplő kapcsolataiban, az ritka jól mutatja be, hogy mi zajlik egy jól működő, monogám kapcsolatban, amikor valamilyen támadás éri ezt az intézményt. A filmet lezáró, ominózus szakaszig, csodálatosan szép és rettentő találó jelenetek sokaságát láthatjuk, melyekben, Mark Duplass és Alycia Delmore egyaránt brillírozik (a harmadik felet játszó Joshua Leonard is teljesen rendben van). Közben finom, ironizáló, némileg cinikus humor tudatja a nézővel, hogy mindez nem a véletlen, hanem a remek írói vénának köszönhető. Azt egyáltalán nem mondom, hogy összeomlana emiatt a film, de mivel éppen ez az egész történet mozgatórugója, mikorra végre odaérünk a kritikus részhez, kissé talaját veszti, mert kénytelenek rátérni erre a kvázi blődségre. A lezárás viszont teljesen helyénvaló és némileg vissza is zökkenti a normális kerékvágásba. Arról pedig szó sincs, hogy rossz szájízt hagyna maga után. Majd még ki kell találnom, hogy bekerül e a kedvencek közé, de annyi biztos, hogy mindenképpen ajánlott plecsnivel kellene ellátnom, ha lenne ilyesmi a tarsolyomban. 7/10
– A low-budget kivitelezés nem különösebben játszik szerepet, de azért valószínűleg ugyanebből a költségvetésből kilehetett volna hozni szebb és jobb képi világot.
– Most így pár nappal később visszagondolva, fogalmam sincs, hogy volt e zene a filmben. :|
Lynn Shelton (2009)
Szépen, lassan, ámde biztosan haladok visszafelé Lynn Shelton munkásságában. Valamelyest ingadozik a minőség, de egyet bizton állíthatok: a spirit valóban ott van minden egyes filmjében. (A Sundance-en Spirit of Indepence (Special Jury Prize) díjat nyert, hehe.) Egyáltalán nem véletlen, hogy anno felkapták rá fejüket a népek, úgyhogy tényleg szomorú látni, hogy semmi készülő projektjéről nem lehet tudni és csak sorozatrészeket rendezget.
A Humpday sajnos nem a legjobb filmje, mert, bár nyilván épp azért választott ilyen figyelemfelkeltő témát, hogy visszhangja legyen, talán kicsit túl is lő vele a célon. Szerintem egy alapvetően realista, az emberek szívébe és fejébe mélyen belelátó, szuper érzelmi adok-kapok jelenetekkel telepakolt filmbe kicsit sok, illetve kilóg belőle egy olyan alap felvetés, amiben két best friend forever férfiember, akik full hetero beállítottságúak, csak úgy heccből kipróbálják egymással a szexet. Ja és rögzíteni is akarják, hogy bizonyos körökben lejátszásra kerüljön, mielőtt megsemmisítik. Azért túlzás ez, mert ami egyébként játszódik a három fő szereplő kapcsolataiban, az ritka jól mutatja be, hogy mi zajlik egy jól működő, monogám kapcsolatban, amikor valamilyen támadás éri ezt az intézményt. A filmet lezáró, ominózus szakaszig, csodálatosan szép és rettentő találó jelenetek sokaságát láthatjuk, melyekben, Mark Duplass és Alycia Delmore egyaránt brillírozik (a harmadik felet játszó Joshua Leonard is teljesen rendben van). Közben finom, ironizáló, némileg cinikus humor tudatja a nézővel, hogy mindez nem a véletlen, hanem a remek írói vénának köszönhető. Azt egyáltalán nem mondom, hogy összeomlana emiatt a film, de mivel éppen ez az egész történet mozgatórugója, mikorra végre odaérünk a kritikus részhez, kissé talaját veszti, mert kénytelenek rátérni erre a kvázi blődségre. A lezárás viszont teljesen helyénvaló és némileg vissza is zökkenti a normális kerékvágásba. Arról pedig szó sincs, hogy rossz szájízt hagyna maga után. Majd még ki kell találnom, hogy bekerül e a kedvencek közé, de annyi biztos, hogy mindenképpen ajánlott plecsnivel kellene ellátnom, ha lenne ilyesmi a tarsolyomban. 7/10
– A low-budget kivitelezés nem különösebben játszik szerepet, de azért valószínűleg ugyanebből a költségvetésből kilehetett volna hozni szebb és jobb képi világot.
– Most így pár nappal később visszagondolva, fogalmam sincs, hogy volt e zene a filmben. :|
Megjegyzések
Megjegyzés küldése