Gallipoli

Peter Weir (1981)

Lehet, hogy ma már nem lenne elég ez az egyszerű, naiv háborúellenes mondanivaló, de Peter Weirnek, a magával ragadó emberségével, mégis sikerül végig maradéktalanul lekötni a néző figyelmét. 42 év távlatából! Mondatnók örökérvényű. Elsősorban azért működik ma is, mert az egyént állítja a középpontba. Helyesebben egyéneket. Két egyenrangú, kiváló dinamikával rendelkező főszereplője van. Mindegyikőjük él, mert messziről indítva, bőven hagy időt a megismerésükre. Betartja a szabályokat, alázatosan veszi végig - az egyébként mára tényleg agyonhasznált - sztorielemeket... És nagyon jól néz ki a film. Az olcsó digitális fényképezéstől való megcsömörlésből nézve kifejezetten üdítő ezt a profi, szemcsés, kézzel fogható érzetű képet nézni. A díszlettel, a helyszínekkel sem spóroltak... Nem hagyott bennem mély nyomot, de nagyon pozitív élmény.   7/10