À bout de souffle

Kifulladásig (Breathless)
Jean-Luc Godard (1960)

A világnak semmi szüksége arra, hogy én bármit mondjak erről a filmről. Ám az élet nem kívánságműsor. Ha tetszik, ha nem, mindenféle dolgok megtörténnek a világban. Többek között én is idevetem szerény gondolataimat, erről a jelentős filmtörténeti lenyomatú műről. Úgyhogy, aki késztetést érez, most elolvashatja.

Ennek a filmnek a mában semmilyen jelentősége nincs. Kizárólag abban az értelemben értékelhető pozitívan, ha figyelembe vesszük a korát és egyúttal eltekintünk az amatőr/szándékolt hibái felett. És ez nekem nem megy. A film minden pillanatában nagyon valamilyen, de egyáltalán nem áll össze egy egésszé. A zene játékos és jópofa, de tolakodó és külön életet él. Belmondo improvizatív játékból nem áll össze egy egész ember. Impulzív, kiszámíthatatlan, csapongó valaki, egy majdnem történet közepén. A kapcsolata a csajjal félkész és felületes. A vágás egyszerűen rémes... Igen, persze, lehet ezeket a vágási, technikai hiányosságokat, művészi túlkapásokat hanyag eleganciának tekinteni, de ez a sznobéria olyan szintje lenne már, ami nagyon távol áll az én objektív, racionalista filmekhez való hozzáállásomtól... Megértem ha valakinek ez sokat jelent. Azt még inkább megértem, hogy régen, tömegeknek jelentett sokat. Ma viszont már minden szempontból meghaladott. Gondolatok magvai ezek, kényszermegoldásokkal ábrázolva, amelynek összességébe, ha tetszik, sokat bele lehet látni. Hát nekem nem tetszik.   4/10