Project Hail Mary

A Hail Mary-küldetés
Phil Lord, Christopher Miller (2026)

Na, ezt a recenziót is túl későn sikerül megírni ahhoz, hogy minden lényeges gondolat eszembe jusson róla, de seráfütty! A lényeg, hogy én is be tudtam pótolni, és ezzel kiirtottam a fomo minden létező apró csíráját. Meglepő módon egész komoly esemény lett belőle, röpködtek az örömódák, szálltak a lufik, stb. Amit így utólag ezért elég ferde szemmel nézek. Egyrészt azért, mert ahogy kifutott a mozikból, senki egy árva büdös szót nem ejt róla. Másrészt azért, mert szerintem nem valami jó film. Igazából maga a hangulat, a humor stílusa öli meg számomra. Ez a fajta humor már van olyan tenyérbemászó, hogy instant tudjon irritálni. Behízelegve akar szívet melengetni, anélkül, hogy előtte kiérdemelte volna valahogy. Már az első pár jelenet ilyen. Nem akarom bántani Ryan Goslingot, mert nagyon bírom, és mert jól is csinálja. Megtette amit elvártak tőle. De egész egyszerűen ez a hangvétel az elejétől kezdve fals. A sci-fi oldal nagyon elnagyolt, az emberi kapcsolatok mesterkéltek és a történet is hagy kívánni valót maga után. Jópofa, de nem az izgalmas és érdekes oldalát ragadták meg, hanem a generikussá és könnyen értelmezhetővé alakítható felét. A szokásos puffogásaimnál jóval szubjektívebb jellegű probléma ez, mert amúgy a film kiváló minőségben el van készítve. A zene mondjuk nem tetszik és a látvány is csak minőségre remek, mert amúgy nem érződik határozott művészi elképzelésnek... Szóval szerintem a nagy ujjongást csak a pillanatnyi jóllakottságérzés mondatta sokakkal. Pár év múlva, visszanézve, lehet hogy sokan meg fognak lepődni, mit is tud nyújtani valójában.   5/10