Carne / Seul Contre tous
Lóhús / Egy mindenki ellen
Gaspar Noé (1991/1998)
Életem egyik legmeghatározóbb filmélménye a Visszafordíthatatlan. Feltörte a gátat, egy csomó konvencionális berögzülésről mutatta meg, hogy lehet másképp is. Hangsúlyozom, mindezt amellett, hogy az egész történetről és a rendezésről csakis pozitívan lehet nyilatkozni. Az Enter the Void leginkább vizuális tripként jellemezhető, egy nagyon nehéz néznivaló. Közel egy órával hosszabb mint kéne lennie, de maga a látvány, a kivitelezés és a koncepció egyedülállóan lenyűgöző. Szóval fejet hajtok Gaspar Noé előtt, minden tiszteletem az övé.
Eddig kimaradt az első egészestés filmje és annak előzmény rövidfilmje, a (már címe alapján remeknek ítélt) Lóhús. Őszintén bevallom, nem bírtam végignézni egyiket se. Nem a brutalitása miatt (bár az vicces, hogy a Lóhúsban a sokkoló képek miatt óvatosságra intő felirat után fél másodperccel, már ömlik is a vére szegény lónak), hanem mert értelmetlennek találom őket. Érdekes benne, hogy a rendezés elég különböző (eltelt 7 év a kettő között), de mégis mindkettőt átpörgetve néztem meg. Pedig nem gyakran csinálok ilyet. Talán Roy Andersson filmjeivel tudok párhuzamot vonni. Nála éreztem még azt, hogy én ezt nem akarom látni. Visszataszító az egész. Nem látom, hogy ember miért cselekedne úgy ahogy a hentes ezekben a filmekben. Nincs egy átfogó szürreális kép ami magyarázná, enélkül meg valahogy undorodom a gondolatától is, hogy még egyszer belenézzek valamelyibe is. 2/10
Gaspar Noé (1991/1998)
Életem egyik legmeghatározóbb filmélménye a Visszafordíthatatlan. Feltörte a gátat, egy csomó konvencionális berögzülésről mutatta meg, hogy lehet másképp is. Hangsúlyozom, mindezt amellett, hogy az egész történetről és a rendezésről csakis pozitívan lehet nyilatkozni. Az Enter the Void leginkább vizuális tripként jellemezhető, egy nagyon nehéz néznivaló. Közel egy órával hosszabb mint kéne lennie, de maga a látvány, a kivitelezés és a koncepció egyedülállóan lenyűgöző. Szóval fejet hajtok Gaspar Noé előtt, minden tiszteletem az övé.
Eddig kimaradt az első egészestés filmje és annak előzmény rövidfilmje, a (már címe alapján remeknek ítélt) Lóhús. Őszintén bevallom, nem bírtam végignézni egyiket se. Nem a brutalitása miatt (bár az vicces, hogy a Lóhúsban a sokkoló képek miatt óvatosságra intő felirat után fél másodperccel, már ömlik is a vére szegény lónak), hanem mert értelmetlennek találom őket. Érdekes benne, hogy a rendezés elég különböző (eltelt 7 év a kettő között), de mégis mindkettőt átpörgetve néztem meg. Pedig nem gyakran csinálok ilyet. Talán Roy Andersson filmjeivel tudok párhuzamot vonni. Nála éreztem még azt, hogy én ezt nem akarom látni. Visszataszító az egész. Nem látom, hogy ember miért cselekedne úgy ahogy a hentes ezekben a filmekben. Nincs egy átfogó szürreális kép ami magyarázná, enélkül meg valahogy undorodom a gondolatától is, hogy még egyszer belenézzek valamelyibe is. 2/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése