2014. március 13.

Dallas Buyers Club

Mielőtt meghaltam
Jean-Marc Vallée (2013)

Elsőre nekem is az undorítóan ripacskodó buzik meg az alapból rettentő lelombozó aids téma jutott eszembe. Aztán letöltöttem, megátalkodott módon belepörgettem néhány helyen és Matthew meggyőzött, hogy ezt látnom kell. Nem tudom mi történt ezzel az emberrel (tudom ám!), de tartsa meg a jó szokását és maradjon meg a normális filmeknél. Mióta 2008-ban megszületett az első gyereke, csak érdekes szerepeket vállal és kurvajó alakításai vannak. Menjen mindenki gyereket csinálni!
De ez a Mud, a Gyilkos Joe meg a Wall Street farkasa után már nem meglepetés. Hanem Jared Leto visszatérése! A 30 Seconds to Marsban való tinibálványkodás (szerencsétlenkedés) után, és négy évvel a művi Mr. Nobody után, szerintem senki nem adott volna egy lyukas garast azért, hogy egy ilyen kényes (buzi, drogos, aids-es transzvesztita) szerepben hiteles lesz. És nemcsak hogy hiteles, muszáj tapadva figyelni a viselkedését. Semmi hivalkodás, semmi rájátszás, csak csupasz emberi megnyilvánulások. Nem találok szavakat.


A film nagy erénye, hogy sikerül annyira lecsupaszítani a cselekményt, hogy ezzel teljesen a középpontban állítja a főszereplőket. Szinte végig zene nélkül, természetesen célravezető fényképezéssel, az ő játékukon múlik minden. És ők nem haboznak komoly drámát csinálni. Ritka az, amikor egy amerikai film ennyire állásfoglalás nélkül kerül a szemünk elé. Gondoljon mindenki amit akar a gyógyszeriparról, de amit itt lát, az nagyon közel áll a valósághoz és ez megrémít. "Csak egészség legyen." Mindenki unja, amikor nagypapa könnyes szemmel ötszázadszorra mondja. Mégis mennyire igaza van. Ki tudja, hogy milyen emberek kezébe kerül a sorsunk, ha ilyen kiszolgáltatottak leszünk.
Nincs ugyan a legjobbak között és ne tántorítson el senkit az Oscar-vadásznak tűnő fizikai átalakulás se, ez egy kötelezően megtekintendő film.   7/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése