The Battery

Jeremy Gardner (2012)

Első filmként kétségkívül a jobbak közé tartozik. Nem alázkodik meg, nem áll be fejet lehajtva a tucatgyártók sorába, hanem a saját ötleteit hajtja. Annyira azért nem kell különleges, egyedi perspektívára gondolni (elvégre ez is csak egy zombitörténet), de annyira egyértelműen azért mégsem lehet besorolni a zsánerbe, mert sokkal életszagúbb annál. Legalább is egy darabig. Az én személyes problémám csupán annyi, hogy nem sikerült megszeretnem a szereplőket addig, amíg a kitartást igénylő, feszült, kocsiba bezárt jelenet elkezdődik. Amíg utazgatnak, a természetben kalandoznak, sokkal érdekesebb és szerethetőbb. Közben megjelenik a kapcsolat más túlélőkkel és ez egyszerre ad nekik reményt és feszültséget, nekem pedig izgalmat, kíváncsiságot. Amikor végül kiderül, hogy másképp alakul a történet (mint amire számítottam volna), nem érzem át azt a kilátástalanságot, ami végül a végjáték tragikusságába torkollik és elhagy a lelkesedésem. Technikai probléma, de sajnos nekem az sem volt egyértelmű, hogy az előtte teljesen bénának beállított zombikat miért nem kezdték el egyesével leütögetni. Mondjuk ez rengeteg filmben zavart már, úgyhogy akár hozzá is szokhattam volna... Anyway, kis vérfrissítés sose jön rosszul a zselés állagú trutyival töltött rohadó húsnak.    7/10


A legnagyobb pozitívum a tökéletesen válogatott, tematikus zene. A keserédes, sírva vigadós, folk csodák remekül passzolnak a furcsa poszt-apokaliptikus vízióba.

Megjegyzések