Frances Ha
Noah Baumbach (2012)
Na de vajon miért fekete-fehér? Gondolkodtam rajta, de nem látom értelmét. A szememben olyan, mintha csupán különlegesnek akarna tűnni. Stílusában ugyanaz a modern, túlzóan neurotikus, a városi jólétben élők - ki kell mondanom - first world promlemjeivel foglalkozó dráma-szerűség. A mindenható imdb azt mondja: "Baumbach shot the movie in black and white to 'boil it down to its barest bones' and create an immediate 'history' and 'a kind of instant nostalgia.'. Amit aztán tényleg nem tudok mire vélni, mikor a film egyéb szintjén semmi köze nincs bármi múltba nézéshez vagy nosztalgiához. Persze nem ettől nem olyan jó, mint amilyen lehetne, ez csak simán furcsa.
Baumbach előző filmjeivel kapcsolatban ugyanúgy ambivalens érzéseim vannak. Ben Stiller ritka idegesítő a Greenbergben. A Tintahalban meg szinte mindenki tenyérbemászóan önző és hideg. Greta Gerwig viszont nem csak egyszerűen idegesítő, hanem egy a normális világban teljesen életképtelen női egyedet formál meg. G.G. egyébként egy roppant szimpatikus teremtés, és innen látszik, hogy milyen jó színésznő, mert konkrétan a falra másztam tőle. Lényeg a lényeg, annyiban más mint a korábbiak, hogy elfelejtették lezárni a történetet (gondolok itt: G.G. mint társíró és N.B.). Nincs meg a felvilágosodást láttató konfrontáció, az igazi dráma, amiből látszik, hogy sikerül leszűrnie infantilis világának fenntarthatatlanságát. Én mint néző, a körmöm végigrágását, a fal újrafestését csak abban az esetben tekinteném elfogadható, járulékos veszteségnek, ha látnám, hogy szerencsétlen Frances tényleg "jó útra tért". Azzal, hogy két mosolyt megereszt a végén én még hitetlen maradok. Legalább is az alapján, amit az előtte zajló alig több mint egy órában elkövet élni próbálás címén.
Így viszont kit érdekelnek egy bolond, fogalom nélküli lány hülye problémái? Miért érdemes ezzel foglalkoznom? Mire akarnak kilyukadni? Hogy a jóléti nagyvárosok kitermelik a selejt embereket? Jópofának akarják beállítani, de nekem erről más jut eszembe. Meglehet direkt borzolják a néző értékrendjét, ahogy tette ezt N.B. már korábban is. Viszont hiába éreztetik, hogy nyilvánvaló a viselkedésének eltúlzása, ha nincs megfelelő helyen, kellőképpen lezárva. Erről meg lehet kérdezni Woody Allent, hogy neki, hogy sikerült anno annyiszor pont a jó helyen megálljt parancsolni az őrületnek. 6/10
Na de vajon miért fekete-fehér? Gondolkodtam rajta, de nem látom értelmét. A szememben olyan, mintha csupán különlegesnek akarna tűnni. Stílusában ugyanaz a modern, túlzóan neurotikus, a városi jólétben élők - ki kell mondanom - first world promlemjeivel foglalkozó dráma-szerűség. A mindenható imdb azt mondja: "Baumbach shot the movie in black and white to 'boil it down to its barest bones' and create an immediate 'history' and 'a kind of instant nostalgia.'. Amit aztán tényleg nem tudok mire vélni, mikor a film egyéb szintjén semmi köze nincs bármi múltba nézéshez vagy nosztalgiához. Persze nem ettől nem olyan jó, mint amilyen lehetne, ez csak simán furcsa.
Baumbach előző filmjeivel kapcsolatban ugyanúgy ambivalens érzéseim vannak. Ben Stiller ritka idegesítő a Greenbergben. A Tintahalban meg szinte mindenki tenyérbemászóan önző és hideg. Greta Gerwig viszont nem csak egyszerűen idegesítő, hanem egy a normális világban teljesen életképtelen női egyedet formál meg. G.G. egyébként egy roppant szimpatikus teremtés, és innen látszik, hogy milyen jó színésznő, mert konkrétan a falra másztam tőle. Lényeg a lényeg, annyiban más mint a korábbiak, hogy elfelejtették lezárni a történetet (gondolok itt: G.G. mint társíró és N.B.). Nincs meg a felvilágosodást láttató konfrontáció, az igazi dráma, amiből látszik, hogy sikerül leszűrnie infantilis világának fenntarthatatlanságát. Én mint néző, a körmöm végigrágását, a fal újrafestését csak abban az esetben tekinteném elfogadható, járulékos veszteségnek, ha látnám, hogy szerencsétlen Frances tényleg "jó útra tért". Azzal, hogy két mosolyt megereszt a végén én még hitetlen maradok. Legalább is az alapján, amit az előtte zajló alig több mint egy órában elkövet élni próbálás címén.
Így viszont kit érdekelnek egy bolond, fogalom nélküli lány hülye problémái? Miért érdemes ezzel foglalkoznom? Mire akarnak kilyukadni? Hogy a jóléti nagyvárosok kitermelik a selejt embereket? Jópofának akarják beállítani, de nekem erről más jut eszembe. Meglehet direkt borzolják a néző értékrendjét, ahogy tette ezt N.B. már korábban is. Viszont hiába éreztetik, hogy nyilvánvaló a viselkedésének eltúlzása, ha nincs megfelelő helyen, kellőképpen lezárva. Erről meg lehet kérdezni Woody Allent, hogy neki, hogy sikerült anno annyiszor pont a jó helyen megálljt parancsolni az őrületnek. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése