2014. szeptember 16.

Chef

A séf
Jon Favreau (2014)

Van szebb dolog mint tökéletesen megkomponált ételek elkészültét vizslatni feel-good zenék zöngicsélése közben, úgy jó két órán keresztül? Amíg a saját életemből kivonva, a tökéleteshez közelítő kikapcsolódás kábulatában néztem ezt a filmet, kapásból rávágtam volna, hogy nincs.


Jon Favreau dörzsölt szakember a filmvilágban, ismeri az összes trükköt. A nagyobb meglepetés inkább az, hogy az átlátszósága ellenére mégis milyen jól működik ez a szösszenet. Ehhez mindössze annyi kell, hogy az előbb említett audiovizuális nyálcsorgatás mellé modern, könnyen értelmezhető, átélhető karaktereket írt a klasszikus családösszerántó történet mellé. Annak, aki kb. mindenkit ismer Hollywoodban, biztos nem esett nehezére összerántani pár ultraszimpatikus figurát (ScarJo, R. Downey Jr., John Leguizamo, Bobby Cannavale, Dustin Hoffmann, Oliver Platt) és ráadásnak ott van még Sofía Vergara. Játszani nem nagyon tud, de még az ő visszatetsző tekintete is megszépül olykor-olykor ahogy szól a rumba. Jobban belegondolva, pofátlan nagy átverés az egész, mivel már a film negyede környékén 100%-ig biztosan lehet tudni, hogy nem lesz komoly dráma. Egészen a legvégéig átitatja a folyamatosan növekvő meghatottság, vidámság és optimizmus, de ahogy ilyenkor mondani szoktam: ez így van a legnagyobb rendben.   8/10


Számomra most különösen nagy élmény volt e film, mivel egyre jobban kezd becuppantani a főzés művészete; egyfajta megerősítésként éltem meg azt amit itt láttam. A főzés az egyik legősibb, legösszetettebb tevékenység, amit ember végezhet. Nemcsak összehozza az embereket, hanem az egyik legszebb kifejezésforma is egyben...
Mindenesetre érdemes megvárni a credits végét, mert ott egy az egyben a konyhai ars poetica-mat (tulajdonképpen az egyetlen követhető útmutatást) fogalmazza meg Roy Choi: "This is the only thing that exists in this world right now. And if you fuck this up, everything sucks in the world."

2 megjegyzés :

  1. Eddig csak a szendvicskölteményeidet osztottad meg velünk, amelyeket öröm volt "nyálcsorgatva" nézni! Akkor várhatunk bonyolultabb kompozíciókat is?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elképzelhető, de sajnos mindig későn jut eszembe, hogy dokumentálni kellene, nameghátazidő. Sosincs elég idő. Meg igazából még nyúlbélának érzem magam a nagyokat olvasva, ezért nem merek annyira előhozakodni.
      Mai szecsó vacsira: pirított teljes kiőrlésű rúd (vagy mi), vaj, érlelt sonka, aszalt paradicsom, cheddar, rukkola. Nem volt olyan nagyon rossz. :)

      Törlés