Michael Kohlhaas
A lázadás kora: Michael Kohlhaas
Arnaud des Pallières (2013)
Autentikus középkor. Ilyet miért nem látni más filmen? Utoljára talán a Valhalla Rising volt ilyesmi, de az ugye egy teljesen más tészta, mert az egy helyenként szürreálisba hajló vízió (vagy mifene) volt. Érdekes módon abban is és itt is Mads das übermesch Mikkelsen a főszereplő. Nem igazán lehet szavakban kifejezni, amit Mikkelsen színjátszás címszó alatt művel. Nem elég, hogy a korral egyre férfiasabb és egyre jobban néz ki, de mára mesterségében is ott tart, hogy elég csupán néznie a távolba és kapásból mindent megért belőle az ember.
A film legnagyobb erénye egyértelműen a korhű (vagy legalábbis annak sejtett) környezet és a primitívség szabad színészi ábrázolása. Amerikai filmekben az ilyesmi teljesen elképzelhetetlen, európaiakban meg én nem hallottam még ilyenről. Ismét egy olyan újdonság, amire simán vevő lennék ezer féle szemszögből. Maximalizálni a korhűséget ilyen középkori vidéken nem is olyan drága mulatság, szóval lehet startolni, én megyek, fizetek, beülök a filmre. Ezt veheti mindenki fenyegetésnek.
Ehhez a világhoz illik a szótlanság és a szemet gyönyörködtető táj hosszas méltatása. Valamennyire a történet is indokolja az elnyújtott és igen hatásos jeleneteket, mégis kicsit soványnak érzem az anyagot a két órás játékidőhöz. Mikkelsen mindent megtett, hogy megpróbálja felvázolni Kohlhaas morálisan erősen megkérdőjelezhető cselekedeteit, de sajnos ehhez még ő sem elég. Ugyanakkor belepillantva az eredeti történetbe, könnyen lehet, hogy a névadó figura is ugyanilyen visszás volt. Rendben van, ilyen módon, filmként mégsem működik megfelelően. Valahogyan ábrázolni kellett volna részletesebben, hogy értelmet nyerjen ez a különös, eleve halálra ítélt lázadás. Távlatokba kellett volna helyezni a vívódását, a cselekedetei miértjét, mert így egy erősen eltévedt figurának sikerült beállítani. Mondom még egyszer, lehet, hogy igazából is tényleg az volt. Nade. 6/10
Arnaud des Pallières (2013)
Autentikus középkor. Ilyet miért nem látni más filmen? Utoljára talán a Valhalla Rising volt ilyesmi, de az ugye egy teljesen más tészta, mert az egy helyenként szürreálisba hajló vízió (vagy mifene) volt. Érdekes módon abban is és itt is Mads das übermesch Mikkelsen a főszereplő. Nem igazán lehet szavakban kifejezni, amit Mikkelsen színjátszás címszó alatt művel. Nem elég, hogy a korral egyre férfiasabb és egyre jobban néz ki, de mára mesterségében is ott tart, hogy elég csupán néznie a távolba és kapásból mindent megért belőle az ember.
A film legnagyobb erénye egyértelműen a korhű (vagy legalábbis annak sejtett) környezet és a primitívség szabad színészi ábrázolása. Amerikai filmekben az ilyesmi teljesen elképzelhetetlen, európaiakban meg én nem hallottam még ilyenről. Ismét egy olyan újdonság, amire simán vevő lennék ezer féle szemszögből. Maximalizálni a korhűséget ilyen középkori vidéken nem is olyan drága mulatság, szóval lehet startolni, én megyek, fizetek, beülök a filmre. Ezt veheti mindenki fenyegetésnek.
Ehhez a világhoz illik a szótlanság és a szemet gyönyörködtető táj hosszas méltatása. Valamennyire a történet is indokolja az elnyújtott és igen hatásos jeleneteket, mégis kicsit soványnak érzem az anyagot a két órás játékidőhöz. Mikkelsen mindent megtett, hogy megpróbálja felvázolni Kohlhaas morálisan erősen megkérdőjelezhető cselekedeteit, de sajnos ehhez még ő sem elég. Ugyanakkor belepillantva az eredeti történetbe, könnyen lehet, hogy a névadó figura is ugyanilyen visszás volt. Rendben van, ilyen módon, filmként mégsem működik megfelelően. Valahogyan ábrázolni kellett volna részletesebben, hogy értelmet nyerjen ez a különös, eleve halálra ítélt lázadás. Távlatokba kellett volna helyezni a vívódását, a cselekedetei miértjét, mert így egy erősen eltévedt figurának sikerült beállítani. Mondom még egyszer, lehet, hogy igazából is tényleg az volt. Nade. 6/10
Igen hasonlóképpen gondolkodunk a filmről. A korhűség okés nálam is. Az ábrázolásmódra szerintem pedig egyszerűen nem fektettek hangsúlyt. Kohlhaas persze ilyen volt, különben nem neveztek volna el róla egy pszichiátriai tünetegyüttest :) ......de én szeretek érzelmi vagy intellektuális viszonyba kerülni a főhőssel, de itt érteni és megérteni sem lehetett nagyon. Ahhoz az kell, hogy megismerjük, de az itt hiányzott. Szóval ez a része szerintem egy kicsit el lett csesszintve egyszerűen.
VálaszTörlésNa! Erről a tünetegyüttesről nem hallottam még. :)
TörlésIgen, igazad van. Érzelmileg még csak-csak lehet azonosulni vele az elején, de intellektuálisan esély sincs.