After the Hunt

Vadászat után
Luca Guadagnino (2025)

Meglepődve vettem észre, hogy ennek a filmnek vannak ellenlábasai. Akik utálják és/vagy megvetik, gyengének titulálják, stb. Én nem azt a filmet néztem, mert ugyan nyilvánvaló, hogy közel sem olyan kiforrott, mint Guadagnino legtöbb egészestése, de az is egész biztos, hogy a gondolatisága kifejezetten izgalmas. Inkább a magvak elültetése, amiben jeleskedik. Modern, aktuális kérdéseket boncolgat, csak a zárójelentést elfelejti megírni. Minden egyes karaktere érdekes és összetett. Nem egyből leolvasható, tipikus töltelékek, hanem élő, valósnak megélhető, egy egész életet mögéjük lehet képzelni. Persze hozzá kell tenni, hogy van egy jó adag játékosság a hangvételben, pont ahogy a nyitánnyal megidézett Woody Allen filmjeiben. De kell is, mert a sztori egyébként elég sötét és kiábrándító. A színészek fantasztikusak. Egy valag jelenet megmarad az emlékezetemben, mert feltűnően nagybetűs színészkedés történik. Az élvezetes fajtából. És annyira nem nyilvánvaló egy-egy beszélgetés kimenetele, hogy amellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Végül viszont képtelenség nem úgy gondolni rá, mint egy zseniális rendező másodlagos munkájára, mert helyenként egyenesen fantasztikus, összességében valami mégiscsak hiányzik belőle. Guadagnino brutális tempóban dolgozik, gondolom ennek tudható be, hogy kevésbé érződik finomhangoltnak. De azért ez még mindig egy iszonyú magas színvonal és zsigeri filmkészítés, korunk egyik legnagyobb filmművészétől. Szóval én nagyon nem fanyalgok.   7/10