Shelby Oaks

Shelby Oaks - A gonosz nyomában
Chris Stuckmann (2025)

Időhurokba kerültem, mert meg mertem volna esküdni rá, hogy egyszer már megírtam ezt a bejegyzést. Sajnos úgy tűnik, hogy mégsem, pedig volt egy csomó izgalmas gondolatom, ami természetesen főleg a film készítőjéhez kapcsolódik. Most meg se időm, se kedvem nincs igazán kifejteni bővebben, szóval a fene megette az egészet. A lényeg az, hogy ha úgy nézzük, hogy ez egy akárki első filmje, bármiféle előzmény, gyakorlat és referencia nélkül, akkor teljesen vállalható és korrekt. Ha viszont úgy nézzük, hogy akasztják a hóhért (ti. Chris Stuckmann egy népszerű kritikus), akkor sokkal kevésbé pozitív a mérleg. Mert lehet ilyen-olyan oldalakról szebbíteni, de ha objektíven, a filmtörténelmi fontosság szűrőjén keresztül vizslatjuk, nem sok jót lehet elmondani róla. Egy korrekt film, de az ég adta világon semmi izgalmas nincs benne. Generikus, sematikus, tipikus. Ha van valaki, aki tudja értékelni az igazán jó műfaji filmet, az én vagyok. Sokszor elég az előadásmódban egy kis csavar, vagy az átlagnál két lépéssel pöpecebb írás, de itt sem ezek, se más nem lök akkorát az élményen, hogy legalább egy kicsit feljebb tudjon kúszni a pulzusszám. Vajon mit látott ebben a sztoriban Stuckmann? Vajon hogy érzi, megérte ezért több évet végigkínlódni? Nyilván sokat tanult belőle, szóval ha valakinek, neki biztos megérte. De nekünk nézőknek?! Hát...   5/10