Jeremiah Johnson

Sydney Pollack (1972)

Jellemzően szeretem Syndey Pollack filmjeit, de itt most nem kapott el a vibe. Fantasztikusak a képek, nem bírom levenni a szemem Redford hajáról, érdekes a szemelvényes szerkezet, ügyesen kerüli el a klisés dramatizálást ésatöbbi. Külön kiemelendő, hogy milyen üdítő az egyenfilmek korából visszanézni ebbe a korba, amikor jóval kevésbé kiforrott dramaturgiát is láthattunk mainstream kalandfilm esetében. Viszont, összességében nézve, és épp az említetteknek is köszönhetően, nem egy határozott gondolatok mentén, erős kézzel összerakott, egységes műnek tűnik, hanem inkább egy ezt dobta a gép, jó lesz az úgy is, a képek úgyis eladják típusúnak. Ha valaki odavan a lazán szerkesztett filmekért, amik szeretetéhez sokat szükséges hozzáképzelni, annak egy igazi nirvána lehet. És tulajdonképpen nekem is imponál egy bizonyos szintig ez a fajta hozzáállás. Értékelem benne a nagyívűséget, az esetlegességet. Átjön belőle a természettel való hiábavaló küzdelem szépsége és gyötrelmei. És persze a kor elképesztő nyitottsága, a lehetőségek végtelensége. De az arányok nem az én szám íze szerint valók.   6/10