Star Wars
Csillagok háborúja
Harmy's Despecialized Edition v2.0
George Lucas (1977)
Tiszta vizet a pohárba. Máig nem tudom felfogni, hogy mit akart a rengeteg változtatással Lucas. A látvány felesleges csiszolgatásával nem ér többet a film. Ez úgy jó ahogy van, a hibáival együtt. Mert van bőven, kezdve bamba Luke-kal, bamba Obi-wannal és a béna akciójelenetekkel. Bosszantó lenne, ha nem siklanék el ezek felett (nosztalgia faktor), mert hogy csúcstechnikával egymástól 10 m-re nem bírják eltalálni a másikat percekig, vagy hogy egy lövéstől egy csapat megijed és elrohan, az elég messze van az izgalmastól.
De ha valakit, akkor George Lucas-t nem a rendezői képességeiért szeretjük. A mítosz, a világ amit teremtett, noha bántóan sokat merít az Alapítvány történetekből, összetett és nagyon szerethető. Akkoriban az újdonság erejével, a víziójához foggal, körömmel ragaszkodva, erőből nyerte meg nézők millióit. Mai szemmel nézve más a helyzet, mert egyrészt az újdonság már nem újdonság. Másrészt pedig annyit fejlődött azóta a filmes technika és maga a filmgyártás, hogy ami akkoriban profinak számított, az azóta már messze nem felelne meg a nézők és az ipar belülről gerjesztett elvárásainak. Mégis működik (működne, ha végre nem vadászni kellene az ilyen megszállottak által, emberfeletti munkával elállított eredetihez leginkább hasonlító verziókat), és ez az olyan zseniális megoldásoknak és jeleneteknek köszönhető, mint a film lassú indítása, ahogy a robotokat követve eljutunk az ifjú Skywalkerig, vagy amikor Han Solo próbálja valahogy elhallgattatni a távbeszélőn gyanakvóan érdeklődő birodalmi figurát, majd megelégelve a bullshit beszélgetést megsemmisíti az eszközt... (Ezen speciel percekig képes vagyok visítani.) Néha esetlen és furcsa, ahogy az érthetetlen módon néma zárójelenet, de ahogy sok egyéb, ez is megbocsátható. Ennek a filmnek igen. 7/10
Harmy's Despecialized Edition v2.0
George Lucas (1977)
Tiszta vizet a pohárba. Máig nem tudom felfogni, hogy mit akart a rengeteg változtatással Lucas. A látvány felesleges csiszolgatásával nem ér többet a film. Ez úgy jó ahogy van, a hibáival együtt. Mert van bőven, kezdve bamba Luke-kal, bamba Obi-wannal és a béna akciójelenetekkel. Bosszantó lenne, ha nem siklanék el ezek felett (nosztalgia faktor), mert hogy csúcstechnikával egymástól 10 m-re nem bírják eltalálni a másikat percekig, vagy hogy egy lövéstől egy csapat megijed és elrohan, az elég messze van az izgalmastól.
De ha valakit, akkor George Lucas-t nem a rendezői képességeiért szeretjük. A mítosz, a világ amit teremtett, noha bántóan sokat merít az Alapítvány történetekből, összetett és nagyon szerethető. Akkoriban az újdonság erejével, a víziójához foggal, körömmel ragaszkodva, erőből nyerte meg nézők millióit. Mai szemmel nézve más a helyzet, mert egyrészt az újdonság már nem újdonság. Másrészt pedig annyit fejlődött azóta a filmes technika és maga a filmgyártás, hogy ami akkoriban profinak számított, az azóta már messze nem felelne meg a nézők és az ipar belülről gerjesztett elvárásainak. Mégis működik (működne, ha végre nem vadászni kellene az ilyen megszállottak által, emberfeletti munkával elállított eredetihez leginkább hasonlító verziókat), és ez az olyan zseniális megoldásoknak és jeleneteknek köszönhető, mint a film lassú indítása, ahogy a robotokat követve eljutunk az ifjú Skywalkerig, vagy amikor Han Solo próbálja valahogy elhallgattatni a távbeszélőn gyanakvóan érdeklődő birodalmi figurát, majd megelégelve a bullshit beszélgetést megsemmisíti az eszközt... (Ezen speciel percekig képes vagyok visítani.) Néha esetlen és furcsa, ahogy az érthetetlen módon néma zárójelenet, de ahogy sok egyéb, ez is megbocsátható. Ennek a filmnek igen. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése