2014. február 26.

Invasion of the Body Snatchers

Testrablók támadása
Philip Kaufman (1978)

A régi zsánerfilmek - a nyilvánvaló technikai elmaradottság mellett - a legjobban a színészi játékban különböznek a maiaktól. Akkoriban még nem volt ennyire kiforrott és gyufásskatulya méretűre zsugorodott a filmes hősök jellemspektruma. Ugyanitt, Donald Sutherland a szememben sokadszorra bizonyította, hogy igenis komolyan vehető, érdekes figurákat megszemélyesíteni tudó karakterszínész. Szerepe egyszerre kiállhatatlan ÁNTSZ KÖJÁL najó, mittudomén mi a neve ott ellenőrnek; hősszerelmes, odaadó munkatársnak és leleményes, tettre kész hétköznapi heronak lenni. Mondanom sem kell, simán megy neki.
A férfi-női, a férfi-férfi baráti beszélgetések mind arról árulkodnak, hogy akkoriban mennyire mások voltak a nemek közti interaktusok és az ideálok. A befogadás szempontjából ez egyáltalán nem mindegy, mert mindenképpen kap egy rácsodálkozós, nosztalgikus érzést. Ettől függetlenül lehet szeretni (akár nagyon is), de mindig ott lesz a megkülönböztető tudat, hogy ez valahol még a mai valóságtól elrugaszkodott hollywoodi filmes világnál is jóval mesterkéltebbnek hat.


A másik tetten érhető, érdekes vonal még régebbről ered. A tudományos-fantasztikus filmek korai szakaszából, amikor a képzelet elképesztő (értsd: undorító) szüleményeit hosszas szemlegeltetéssel és gondolkodást tettető szemöldökráncolással kellett áltudományosan vizsgálni. Ezen ma csak jókat lehet mosolyogni inkább. Hát még a hozzá tartozó experimentális zenei szerencsétlenkedésen!
A lényegre térve, összességében tetszett. Vicces, egész izgalmas és néhol meglepően átélhető a kora ellenére. Ugyanakkor hibaként róható fel, hogy hosszabb mint kéne és Brooke Adams-nek nem valami jó a melle.   6/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése