2014. február 20.

The Ninth Configuration

A kilencedik alakzat
William Peter Blatty (1980)

Csodálom, mert érdekes, de egyben látom is az okát, hogy miért merült feledésbe ez az izé. Végigolvasva ezt a (kétrészes) kimerítő cikket, már eleve beleszeret az ember, annyira magáénak érzi a mostoha körülmények ellenére elkészült művet. A jószerencse ugyan elkerülte Blattyt, mégis sikerült különlegeset alkotnia. A végeredmény - mert végül is csak ez számít igazán - olyasmi érzetű, mintha a kapásból jött első gondolatát mindig meg is valósította volna és az első felvételt egyből megtartotta volna. Ami eszébe jutott az képre került, mondván kisül belőle valami, csak legyen már meg. Persze könnyen lehet, hogy nem így volt, de én ezt érzem. Mintha nem tudta volna hogy fogjon hozzá. Mint amikor egy más stílust tökéletesen ismerő profi új területre téved és aztán vagy remekmű, vagy egy kínos tucattermék lesz belőle. De ez minden alól kivétel. Lehet nagyon szeretni, de azt senki nem mondhatja, hogy mestermű. Ez nem azért szép, sőt nem is mondható szépnek, csak megvan a bája. Egy majdnem beváltott ígéret, de annak viszont elég jó.   7/10



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése