2014. április 17.

48 Hrs.

48 óra
Walter Hill (1982)

Megpróbálom felvázolni a tényállást. Mivelhogy ez a film nekem gyerekkoromban kimaradt és ezt nem tudom meg nem történtté tenni, a mai fogyasztása gyökeresen más jelent, mintha anno láttam volna. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen nem éppen az egyetemes művelődést szolgáló, egyszerűbbnek mondható, zsigeri, de mindezek előtt elsősorban korszakos művek, később rohamosan vesztenek az élvezhetőségükből. Arról szó sincs, hogy rossz lenne, csak kicsit eljárt felette az idő. Megesik az ilyen. Van úgy, hogy sikerül időtlenné tenni (pl. Hegylakó), aminek az lehet az egyik fő oka, hogy nem a korszak fő lenyomata a hangsúlyos benne. Erre viszont annyira rányomta a bélyegét a 80-as évek, meg Nick Nolte haja, a sok pia, a béna öltönyök (meg még sorolhatnám), hogy nehéz a nosztalgia faktort nélkülözve elvonatkoztatni. Hát így jártam. Tetszettem volna valahogy megnézni sokkal korábban.   6/10


– Eddie Murphy dumája meglepően jól öregedett, pedig sose bírtam.
– Nick Nolte leszámolós, keménykedős jelenete annyira Amerika. Megjelenik és teljesen más a kiállása, az embernek az az érzése, hogy most végre felfedi magát, kegyetlenül megteszi amit kell, most jól megmutatja, hogy ki az úr a háznál, véget vet a hülyeségnek és így tovább. Nem lényeg, hogy csak a kontextusból kiemelve működik, ez valamiért egy bevett lezáró aktus lett hallowoodban. Kicsit mulatságos.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése