2014. április 25.

Nymphomaniac: Vol. I & II

A nimfomániás - 1. és 2. rész
Lars von Trier (2013)

A döbbenetből felocsúdva, az első gondolatom az volt, hogy ha nem is piszkosul, de azért eléggé élveztem. Főleg a második részt, de mindkettő nézeti magát. Jobban, mint egy átlag film. Szó sincs arról, hogy a négy óra sok lenne ennek a történetnek. A végét leszámítva a nagy pukkasztás is elmarad, na de álljunk meg!


A vége. Most komolyan, Lars, ezt miért kellett!? Persze tudom én hogy miért kellett, úgyhogy meg is válaszolom egyből. Mert Lars egy huncut kis agitátor, egy nyughatatlan félőrült, aki nem bírja megállni, hogy ne játsszon a nézőivel. Ezért lehet nagyon szeretni és ezért lehet csak a kellő távolságot megtartva dicsérni is. A rövidke kis zárójelenet az egészet zárójelbe helyezi és jelzi, hogy nem lehet (szabad) komolyan venni, semmilyen történéséből sem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, hosszasan elemezni értelmetlen. Kicsit olyan, mintha azt kiabálná be, hogy: "Helló! Én vagyok az, Larsi fiú! Ezt jól beszoptad! Most négy órát töltöttél az agytekervényeimben. Na szevasz!"
Ettől eltekintve - ugyanúgy ahogy a korábbi munkái - komoly, de az életben ritkán előforduló problémával foglalkozik. Merészen, bevállalósan, ám a valósághoz megkérdőjelezhető mennyiségű kötődéssel. LvT szeret parádézni. Ilyenkor bele-bele nyúl fontos és érdekes témákba, roppant élvezetesen csinálja, de mindenki jobban jár, ha az esetleges mondandóját csak fél füllel hallja meg; a realitásérzékét már rég elvesztette. Kár, hogy eljátszotta a bizalmát, mert így már nehéz lesz újra felverekednie magát. Az esély azért még megvan. A színészekhez, egy kényes téma kibontáshoz kevesen értenek ilyen jól, mint ő. Szerencsére ezt nem felejtette el.   6/10


Tisztázandó a kérdést, valójában ez egy film. Egészen nyilvánvaló, hogy nincs értelme külön értekezni róla, mivel nincs külön szerkezete, egyszerűen csak ketté van vágva a könnyebb fogyasztás érdekében.

2 megjegyzés :

  1. Milyen bizalomról beszélsz? Benned vesztett bizalmat, vagy a filmszakmában? Amennyiben az utóbbi, azt sem kell túl komolyan venni: még mindig mindenki odafigyel rá! Nálad? Arra kíváncsi lennék, mármint mi ütötte ki a biztosítékot, mert ahogy látom nem ez. Bár ahogy olvasom hajszál híján nem tudod eldönteni, hogy akkor most okés vagy sem. Bár nálad a hatos sokszor már dicséret ;) Nekem az jelentette a legnagyobb problémát, hogy harmadjára már sok ez a neúrózis (bár inkább pszichózis) belőle. Igaz arra sem vágynék, hogy az amerika trilógiát befejezze és Főfőnök vígjátékra sem nagyon lennék kíváncsi. Szóval te legalább nagyobb esélyt tudsz adni neki, de legyen úgy: újuljon meg az öreg!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ja. Kb olyan zavaros az írásom, mint a tiéd volt. :D
      A bizalmat szerintem mindkét oldalról elvesztette. Mindenki figyel még rá, de nem úgy, mint mondjuk Haneke-re, hogy lélegzetvisszafojtva, izgalommal, hanem inkább úgy, hogy "Na itt jön a jó öreg Lars! Mit őrüttködik má' megen'?" Kis túlzással na. ;)
      Részemről meg; az Antikrisztus óta egy teljesen más irányba ment el. A világért nem hagynám ki egyik filmjét sem, de a helyzet az, hogy szerintem ő egy nagyon eltévedt ember. Valószínűleg az életben egy kiállhatatlan alak, akinek a véleményétől felállna a szőr a hátamon és sosem jönnék ki vele. Én ezt szűröm le a történeteiből. A mondanivalóját meg akárhogy lehet értelmezni. Szóval egyszerre zseniális és borzasztó. Egy ilyen ambivalens emberhez csak ilyen ambivalens módon lehet viszonyulni. :)

      Törlés