Touchy Feely
Érzések és érintések
Lynn Shelton (2013)
Újabb hasonlattal élve, Lynn Shelton olyan a párkapcsolati filmeknek, mint a Zal Batmanglij-Brit Marling-Mike Cahill háromszög a sci-fi-thriller műfajnak. Alapjában véve jó a megközelítés, mert alapos a karakterábrázolás, mélyen vizsgálhatjuk a különböző családi problémákat, de az összképet tekintve azért akadnak hiányosságok. A rendezőnőtől korábban látottakhoz hasonlatosan, ez a film is jó irányba indul, de ebben az esetben sajnos elvész közben a lényeg. Vagy eredetileg se volt meg, de ez már úgyis mindegy. Kicsit zizi benne minden és mindenki, ennek megfelelően a leszűrhető információ is ambivalensen jelenik meg. Pillanatokra kivilágosodik és akkor minden indíték és cselekedet érthetővé válik, majd nem sokkal utána újra másfele kezd folyni a történet, jól összezavarva szerénységemet (és vélhetőleg a nézők többségét). Ez még annyira nem lenne nagy gond, hiszen én is nagy kedvelője vagyok a kiszámíthatatlan történetvezetésnek. Csakhogy, sajnos végül nem annyira derül ki, hogy kinek mi is a baja igazából; nem áll össze a végére se. Minden probléma ellenére, megérdemli a jó minősítést és ehhez semmi kétség nem fér. Csupa jó, szimpatikus színész játszik benne és mind komplikált, bonyolult karaktert alakít. Jó nézni őket, mert amikor percekre jól működik, akkor nagyon szerethető és igaz. 6/10
+ Josh Pais halálosan jó a tétova fogász szerepében. A jelenet amikor megkísérel feltelepülni a masszázságyra, indokolatlanul nagy nevetésre késztetett és rettentő jól esett.
– Ron Livingston-t mindig jó látni, de az ő szála a filmben teljesen érthetetlen és értelmetlen.
Lynn Shelton (2013)
Újabb hasonlattal élve, Lynn Shelton olyan a párkapcsolati filmeknek, mint a Zal Batmanglij-Brit Marling-Mike Cahill háromszög a sci-fi-thriller műfajnak. Alapjában véve jó a megközelítés, mert alapos a karakterábrázolás, mélyen vizsgálhatjuk a különböző családi problémákat, de az összképet tekintve azért akadnak hiányosságok. A rendezőnőtől korábban látottakhoz hasonlatosan, ez a film is jó irányba indul, de ebben az esetben sajnos elvész közben a lényeg. Vagy eredetileg se volt meg, de ez már úgyis mindegy. Kicsit zizi benne minden és mindenki, ennek megfelelően a leszűrhető információ is ambivalensen jelenik meg. Pillanatokra kivilágosodik és akkor minden indíték és cselekedet érthetővé válik, majd nem sokkal utána újra másfele kezd folyni a történet, jól összezavarva szerénységemet (és vélhetőleg a nézők többségét). Ez még annyira nem lenne nagy gond, hiszen én is nagy kedvelője vagyok a kiszámíthatatlan történetvezetésnek. Csakhogy, sajnos végül nem annyira derül ki, hogy kinek mi is a baja igazából; nem áll össze a végére se. Minden probléma ellenére, megérdemli a jó minősítést és ehhez semmi kétség nem fér. Csupa jó, szimpatikus színész játszik benne és mind komplikált, bonyolult karaktert alakít. Jó nézni őket, mert amikor percekre jól működik, akkor nagyon szerethető és igaz. 6/10
+ Josh Pais halálosan jó a tétova fogász szerepében. A jelenet amikor megkísérel feltelepülni a masszázságyra, indokolatlanul nagy nevetésre késztetett és rettentő jól esett.
– Ron Livingston-t mindig jó látni, de az ő szála a filmben teljesen érthetetlen és értelmetlen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése