Dolores Claiborne

Taylor Hackford (1995)

Amíg benne voltam, teljesen lefoglaltak a körülötte kavargó gondolatok, csak után döbbentem rá, hogy mennyire elkeserítő sztori ez. Egy régi vágású dráma, nagyon erős krimi szállal. King ebben nagyon jó, illetve a forgatókönyv (Tony Gilroy) is ügyesen bánik a fordulatok feltárásával. Mindig van mivel foglalkozni az agynak, iszonyú élvezetes az őrlődő emberek megnyílását megélni. És annak ellenére, hogy erősen filmszerű, tehát csak filmen működő túlzások és elnagyoltságok a fő szereplők, nagyon erősen átélhető és hitelesnek érződik. Erős kézben tartott, végig következetes film, ami egy pillanatra sem ereszt. Egyfajta eszképizmus ez is. Egy távoli világ kis emberének, elrugaszkodottan bemutatott bűnügyi drámája. Hát ki ne akarna ebbe belecsöppenni? A fényképezés, maga a táj sokat ad hozzá. A helyszínek rohadt jól össze vannak rakva. Mindenkinek beszédes arca van, a színészek nagyon egyértelműen játszanak, szinte mint egy mesében. De működik. Ja, igen! Danny Elfman itt még nem egy megfásult, furcsa nagymama volt, hanem egy ihletett nagybetűs művész... Egy váratlanul jó filmélmény ez. Minden rétegében profi és izgalmas. Folyamatosan meg tud lepni, mindig van még egy új oldala, amit nem rest megmutatni.   8/10