The Dead Don’t Hurt

Viggo Mortensen (2023)

Viggo Mortensen nagy cimborám lenne, ebben biztos vagyok. Bármit olvasok erről az emberről, mindig elámulok. Erre kijött ezzel a filmmel. Ezzel a szokatlan szerkezetű, varázslatos filmmel... Szinte kíméletlen, hogy a feleség halálával indít. Később a nézés közben is folyton előtör bennem az érzés, hogy nehogy már ez legyen a történet vége. De a furcsa időrendnek köszönhetően többször is megerősít ebben, persze direkt. Ilyenkor látom az arcát magam előtt, ahogy bölcsen, mosolyogva, szótlanul néz rám. Mert épp ez volt a célja vele. Egy életfelfogást közvetít ezzel a filmmel, és ez is ennek a része. Egy előremutató, anakronisztikus, időtlen kapcsolat, amely két szabad lelkű, elfogadó ember összefonódásával jött létre. Mindenki tanulhat tőlük. Miattuk hívő leszek, követem őket, én is így akarok élni. A helyeset cselekedni, őszintén élni, nem megbánni... Már az első pár jelenet után érezni, hogy itt minden egy nagy eszmei gondolat köré épül. Semmi nincs véletlen. Nem egy nagy drámai ívre van kihegyezve a film, hanem vaskos, lüktető hangulatra és zseniális pillanatokra. Tudom, hogy semmit nem érnek ezek a szavak, de igen, megérintő és elgondolkodtató. Rengeteg jelenet alatt lágyultam el teljesen. A legváratlanabb pillanatokban kap el ennek a kapcsolatnak a gyönyörűsége. Nem vagyok egy nagy western őrült, meg... de most őszintén... ki a fene számított arra, hogy ez a film ennyire zseniális lesz?! Mielőbb újráznom kell...   9/10

+ Vicky Krieps egyszerűen fenomenális. Zseniális tehetség, hatalmas karizma. Nincsenek szavak.