Baby Driver
Nyomd, bébi, nyomd
Edgar Wright (2017)
Rettenetesen sajnálom, hogy le kell hűtenem a kedélyeket, de nem, ez a film nem egy rendezői csúcsteljesítmény és távolról sem egyedi alkotás, mint ahogy azt sokan hangoztatni próbálják. Félreértés ne essék, jó film, sőt helyenként kifejezetten felvillanyozó tud lenni, ám mindezek előtt inkább csak egy üde színfolt a lagymatag mainstream felhozatal szürkeségében. Nem lehet elmenni amellett, hogy miközben ragyogóan idézi meg a 90-es évek akciófilmjeinek hangulatát, a végére csupán egy ezekből összeollózott válogatás szolgai másolatának érzetét kelti, a valószerűtlen történetelemek, valamint a következetlen irányba tartó karakterek miatt.
– Jamie Foxx figurája eleinte csak különc vagány, de aztán megőrül és mindenkit kinyír. Főleg olyan embereket, akik halálért biztosan meglakol. Nem veszem be.
– Jon Hamm figurája eleinte egy rossz útra térült, de valójában rendes ember, csak aztán megőrül és minden mindegy alapon vérbeli gonosszá válik. Not likely.
– Kevin Spacey figurája eleinte egy elvtelen, vérprofi bűnöző, de aztán olyan hibát követ el, ami a film eleji énjének még csak eszébe se jutna. Miért?
– Eiza González figurája kiáll egy tucat fegyveres rendőr elé meghalni, egy még korántsem veszett szituációban. Ilyet semmilyen ember nem csinálna...
Azért zavarnak felettébb ezek a sutaságok, mert amúgy a főszereplő Ansel Elgort és a szerelmét játszó Lily James jeleneteiben igazi varázslat rejlik. Jópofa, huncut párbeszédeiket kiváló színészi játékkal adják elő, arra a pár percre, velük együtt, én is újra tini tudtam lenni. Csak sajnos a rengeteg egyéb cullang mellett eléggé elsatnyad ez a szál. Ami helyette kitölti az időt, az közepesen érdekes (félve mondom, de sajnos igaz: súlytalan) akció, zenére koreografálva. Jó a ritmus, de a pörgést a béna, leegyszerűsített karakterek bűnügyi játszadozásával nem sikerül kellően ellensúlyozni és ahogy haladunk előre a történetben, egyre kiszámíthatóbbá és középszerűbbé válik. Az audiovizuális kínálat meg önmagában nem elég, hogy felhőtlen szórakozássá váljon.
Edgar Wright szimpatikus figura, mert jópofa, vicces, pörgős filmeket csinál. Most különösen könnyű együtt érezni vele, mert úgy látszik nagy anyagi sikere lesz és ez komoly fegyvertény a szomorú végkimenetelű Marveles vesszőfutása után. Az üdvrivalgás éppen ezért ilyen hangos, mert ez a film annyira univerzális, közérthető és középre célzott, hogy ezzel nagyjából le is fedi a mindig sértett igazságérzetű geekek szép tagot számláló közösségének javát. Lelkesítő, viszont a rossz hír, hogy ettől még nem lesz jobb film. 7/10
Edgar Wright (2017)
Rettenetesen sajnálom, hogy le kell hűtenem a kedélyeket, de nem, ez a film nem egy rendezői csúcsteljesítmény és távolról sem egyedi alkotás, mint ahogy azt sokan hangoztatni próbálják. Félreértés ne essék, jó film, sőt helyenként kifejezetten felvillanyozó tud lenni, ám mindezek előtt inkább csak egy üde színfolt a lagymatag mainstream felhozatal szürkeségében. Nem lehet elmenni amellett, hogy miközben ragyogóan idézi meg a 90-es évek akciófilmjeinek hangulatát, a végére csupán egy ezekből összeollózott válogatás szolgai másolatának érzetét kelti, a valószerűtlen történetelemek, valamint a következetlen irányba tartó karakterek miatt.
– Jamie Foxx figurája eleinte csak különc vagány, de aztán megőrül és mindenkit kinyír. Főleg olyan embereket, akik halálért biztosan meglakol. Nem veszem be.
– Jon Hamm figurája eleinte egy rossz útra térült, de valójában rendes ember, csak aztán megőrül és minden mindegy alapon vérbeli gonosszá válik. Not likely.
– Kevin Spacey figurája eleinte egy elvtelen, vérprofi bűnöző, de aztán olyan hibát követ el, ami a film eleji énjének még csak eszébe se jutna. Miért?
– Eiza González figurája kiáll egy tucat fegyveres rendőr elé meghalni, egy még korántsem veszett szituációban. Ilyet semmilyen ember nem csinálna...
Azért zavarnak felettébb ezek a sutaságok, mert amúgy a főszereplő Ansel Elgort és a szerelmét játszó Lily James jeleneteiben igazi varázslat rejlik. Jópofa, huncut párbeszédeiket kiváló színészi játékkal adják elő, arra a pár percre, velük együtt, én is újra tini tudtam lenni. Csak sajnos a rengeteg egyéb cullang mellett eléggé elsatnyad ez a szál. Ami helyette kitölti az időt, az közepesen érdekes (félve mondom, de sajnos igaz: súlytalan) akció, zenére koreografálva. Jó a ritmus, de a pörgést a béna, leegyszerűsített karakterek bűnügyi játszadozásával nem sikerül kellően ellensúlyozni és ahogy haladunk előre a történetben, egyre kiszámíthatóbbá és középszerűbbé válik. Az audiovizuális kínálat meg önmagában nem elég, hogy felhőtlen szórakozássá váljon.
Edgar Wright szimpatikus figura, mert jópofa, vicces, pörgős filmeket csinál. Most különösen könnyű együtt érezni vele, mert úgy látszik nagy anyagi sikere lesz és ez komoly fegyvertény a szomorú végkimenetelű Marveles vesszőfutása után. Az üdvrivalgás éppen ezért ilyen hangos, mert ez a film annyira univerzális, közérthető és középre célzott, hogy ezzel nagyjából le is fedi a mindig sértett igazságérzetű geekek szép tagot számláló közösségének javát. Lelkesítő, viszont a rossz hír, hogy ettől még nem lesz jobb film. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése