Thunder Road
Jim Cummings (2018)
Nehéz megfejteni hogy mitől működik... illetve dehogy is. Azért működik, mert bár helyenként könnyezve lehet nevetni rajta és sokaknak talán rémesen túltoltnak is tűnhet Jim Cummings játéka, de valahogy mégis érezni rajta, hogy ez őszinte és igaz. És hát épp ebben rejlik a különlegessége is. Zavarba ejtő, nehezen meghatározható, furcsa színészi játék ez, ami megnevetteti, ámulatba ejti, folyamatosan újradefiniáltatja a nézőjében a miérteket, de legelsősorban odatapasztja a kijelzőre.
Jim Cummings ebben a filmben a minden. Mondjuk az író, a rendező és a főszereplő is, de inkább arra gondolok, hogy ő egy nem mindennapi módon hiperérzékeny, extravagáns alakítást nyújt, ami roppant ügyesen hívja fel a figyelmet az olyan alattomos, lappangó, egyre inkább teret nyerő társadalmi problémákra, mint a magány és az elidegenedés. Lehet, hogy az elején egy kicsit nehéz felvenni a fonalat, hiszen szinte egyből letaglóz a temetésen történő, kategorizálhatatlan eseményekkel. De később aztán szépen árnyalásra kerül, hogy a koporsóban található személy volt az utolsó, aki még támaszt jelentett és kordában tudta tartani ennek az érzelmileg igen labilis fiatalembernek az életét. Mindenkinek kellenek társak és megértés, de a főszereplő Jimnek úgy alakult az élete, hogy egyszerre minden összeomlott. Szinte mindenki letett róla és elfordult tőle, pedig ahogy megismerjük, látjuk, hogy ő aztán minden, csak nem egy rossz ember. Kiváló érzékkel tálalt, jól megírt történet, remek rendezéssel és hangsúlyokkal.
Ma már nem gyakran mondhatom ezt, de ilyet bizony még tényleg nem láttam. Egyedi, szuper film. Titkos kedvenc típus, aminek mindenképpen ott lesz a helye az év végi listán is. 8/10
Nehéz megfejteni hogy mitől működik... illetve dehogy is. Azért működik, mert bár helyenként könnyezve lehet nevetni rajta és sokaknak talán rémesen túltoltnak is tűnhet Jim Cummings játéka, de valahogy mégis érezni rajta, hogy ez őszinte és igaz. És hát épp ebben rejlik a különlegessége is. Zavarba ejtő, nehezen meghatározható, furcsa színészi játék ez, ami megnevetteti, ámulatba ejti, folyamatosan újradefiniáltatja a nézőjében a miérteket, de legelsősorban odatapasztja a kijelzőre.
Jim Cummings ebben a filmben a minden. Mondjuk az író, a rendező és a főszereplő is, de inkább arra gondolok, hogy ő egy nem mindennapi módon hiperérzékeny, extravagáns alakítást nyújt, ami roppant ügyesen hívja fel a figyelmet az olyan alattomos, lappangó, egyre inkább teret nyerő társadalmi problémákra, mint a magány és az elidegenedés. Lehet, hogy az elején egy kicsit nehéz felvenni a fonalat, hiszen szinte egyből letaglóz a temetésen történő, kategorizálhatatlan eseményekkel. De később aztán szépen árnyalásra kerül, hogy a koporsóban található személy volt az utolsó, aki még támaszt jelentett és kordában tudta tartani ennek az érzelmileg igen labilis fiatalembernek az életét. Mindenkinek kellenek társak és megértés, de a főszereplő Jimnek úgy alakult az élete, hogy egyszerre minden összeomlott. Szinte mindenki letett róla és elfordult tőle, pedig ahogy megismerjük, látjuk, hogy ő aztán minden, csak nem egy rossz ember. Kiváló érzékkel tálalt, jól megírt történet, remek rendezéssel és hangsúlyokkal.
Ma már nem gyakran mondhatom ezt, de ilyet bizony még tényleg nem láttam. Egyedi, szuper film. Titkos kedvenc típus, aminek mindenképpen ott lesz a helye az év végi listán is. 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése