2021. január 20.

Soul

Lelki ismeretek
Pete Docter, Kemp Powers (2020)

Van olyan, hogy a túlzásba vitt profizmus is baj tud lenni egy filmben. A Pixar művek nálam általában ebbe a kategóriába esnek. Mert részletgazdag világokat festenek fel, de túl töményen öntik az érzékszerveinkre a bőven kidolgozott ötleteiket. Folyamatosan azzal bombázzák a nézőt, hogy lássa és jusson el a tudatáig, hogy milyen irtózatosan sok munkát öltek bele a filmjükbe... A Lelki ismeretekben is feleslegesen sok nüansszal és utalással találkozunk, ezért kénytelenek vagyunk ezeknek örülni, meg az aprólékosan kidolgozott látványnak. Persze ezek nem lennének negatívumok, ha a többi réteg rendben lenne. Ám mindezen túl sajnos nincs annyi a történetben, amiért üdvrivalgást érdemelne. Szokás szerint megkapjuk a cukiságot, a gegeket, az ugrubugri bohócokat (mint minden más disney filmben), meg a nyúlfarknyi tartalommal megtöltött mellékkaraktereket, akikről már az első találkozásánál tudni, hogy mi a szerepük. A filmbéli világ működésének szabályrendszere agyonbonyolított és átláthatatlan, és ehhez képest nagyon sok idő megy el a felépítésére, illetve a benne való játszadozásra. Ennek az egész erőltetett kettős világnak igazából nincs se alja, se teteje, inkább csak az enélkül sovány és egyszerű történet gazdagítására és elfedésére létezik. Így fontos momentumok maradnak súly nélkül, mert a karakterek szempontjából lehetnének jelentősek, de sajnos össze vannak kapcsolva előre nem látható következményekkel rendelkező cselekményelemekkel... Ezek miatt engem érzelmileg szinte egyáltalán nem érintett meg. Nem azt mondom, hogy rossz film lenne, de az arányai az én ízlésemnek nem kívánatosak... Még mindig nem értem mi ez a nagy pixar mánia.   6/10



2021. január 17.

Promising Young Woman

Emerald Fennell (2020)

Édeskömény Smaragdra oda kell majd figyelni, mert nagyon alapos munkát végzett ezzel az első egészestés filmjével. Átgondolt és konvenciókerülő film. A majd két órás játékidőben egy végig feszült, fordulatos bosszúfilmet bontott ki, mely ugyan egyáltalán nincs messze az előképeitől, de a hangulata szokatlan és a zsánerszerűségéhez képest nagyon érett. Kétség sem férhet hozzá, hogy a tavalyi év egyik legérdekesebb momentuma.


Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a lezárás engem nem talált el. Illetve, jobban átgondolva, a kiváló Carrey Mulligan által játszott főszereplő karaktere már az első pillanattól fogva sántít nekem. Ez a túlzott idealizmus nálam egyszerűen nem fér bele. Fenntartásaim vannak, nem tudom átérezni, még akkor is, ha bizonyos pontokon iszonyúan hatásos így a mondanivalója (Dean Walkerrel való beszélgetés például). Ezen kívül a soundtrackkel sem értek egyet. Idegennek érzem, illetve csupán olcsósítja, feleslegesen lazítja, könnyebbé, súlytalanabbá teszi az élményt, amire szerintem nem lett volna szükség... Mindazonáltal, a megtekintése erősen ajánlott.   7/10


2021. január 16.

Synchronic

Justin Benson, Aaron Moorhead (2019)

Na jó, ha a Benson-Moorhead páros nem tanul a hibáiból, akkor kénytelen leszek lejjebb adni az osztályzatomat (három 5/10 után). Nem is értem amúgy, hogy minek nézem a filmjeiket... Elsőre még érdekesnek hat ez az ötlet, amire fel lett húzva. Annak ellenére is, hogy jó nagy hülyeség. De sajnos erre a rengeteg aggasztó kérdést felvető problémára (az agyad időutazóvá teszi a testedet és a ruhádat...), konkrétan felfűzik a cselekmény elemeit (gondolkodnak rajta, hogy miért van így), ahelyett, hogy csak sejtelmesen a homályban hagynák és nem próbálnák megmagyarázni, amit nyilván nem lehet. De ebbe nem is érdemes jobban belemenni. A karakterek ilyen nagyjából felvázolt sémák, akiknek fontosnak ható, olcsó filozofálást adnak a szájukba. De ha jobban belegondolunk, akkor például egy ilyen mártírkodásra hajlamos barát, miért ne árulná el azonnal a a cimborájának, hogy van esély a lánya megmentésére? Vagy egyébként miért nem érdekel senkit a drog tágabban értelmezett jelentősége?! A rozoga rendszeren sokat segítene, ha épkézláb alakítások lennének, de Anthony Mackie és Jamie Dornan is klisés és ihlettelen... Messziről azért nem nézett ki ennyire olcsónak és felületesnek ez a film.   4/10



2021. január 14.

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre

Horvát Lili (2020)

Van egy olyan érzésem, hogy ezeket az új, szimpatikus, magyar filmkészítőket valahogy a hazai szakma kicsit szent tehénként kezeli. Perszet tökre érthető, de azért lássuk meg a hibát ezekben is. Ez a film például nagyon nem talált el engem. Gyakorlatilag az első pillanattól fogva, mindig zavart benne valami. Kezdve Stork Natasával. Aki olyan típus a vásznon (legalábbis itt), hogy minél tovább nézed, annál kiismerhetetlenebb (khm... és szebb is egyszerre). Megállás nélkül kerestem a kapaszkodókat vele kapcsolatban, de nagyon nem éreztem rá a figurájára. Márpedig ha ilyen kevés eszközzel operál egy film, innentől nem volt lehetőségem nyertesként kijönni. A tempó egyenetlen, többször is toporgónak, tétovának éreztem. Mindezek ellenére, amit mond az nagyon tetszik. És egyébként is egy csomó érdeme van. A visszafogottság, az érett humor, a képi világ, a magyar valóság megragadása szuper... Aztán lehet az is, hogy csak nem jó passzban, nem jókor néztem meg. Nekem csupán érdekességnek volt jó.   6/10



2021. január 12.

Uncle Frank

Alan Ball (2020)

Oscar bait dráma à la amazon. Coming of age sztori, ami a másság elfogadásáról szól, nagy kiborulássokkal, jópofa figurákkal, alkoholproblémával, múlbéli titkok felfedésével, családi viszállyal stb. Pont ahogy azt az akadémia szereti. A film első szakasza olyan mértékben comforting, hogy egyértelműen megfogalmazódott bennem, nem szeretném, hogy jöjjön a menetrendszerű dráma. Bármennyire nyilvánvaló és vonalas, működik. Minden rétege profin ki van dolgozva, a történetnek, illetve a szerkezetnek és a dramaturgiának is csak az a problémája, hogy fájdalmasan ismerős. A fene érti amúgy, mindig épp ez a manipulatív előadásmód és a sematikusság együttállása szokott az agyamra menni, de ezt a filmet valahogy nem tudtam nem szeretni. Bátran ajánlom.   7/10



2021. január 11.

Pieces of a Woman

Mundruczó Kornél (2020)

Félve álltam neki, illetve bennem volt a dac, hogy úgyis jól lehúzom majd, mert eddig minden Mundruczó filmmel meggyűlt a bajom. A Sigur Rósig tartottam is magam. Persze azonnal felkaptam rá a fejem, mondván micsoda olcsó húzás. "Hát így könnyű!" És tényleg. Mert legyen akármi, ezzel a számmal el lehet adni... Szóval innentől el lettem kapva. Sőt, mondhatni le vagyok nyűgözve. Sokat nő a szemembe az olyan alkotó, aki túl tud lépni önmagán. M.K. pedig rengeteget finomodott (A Jupiter holdját nem láttam), és bár ebben a filmben is tetten érhető a nyilvánvaló túl vehemens magyarázása, de már egyáltalán nem bántó módon. Ezekkel az arányokkal is lehetne bántó, de a nagy jelenetek között lévő, bő lére eresztett, merengő cselekmény szinte tökéletesen tölti meg tartalommal. Súllyal és értelemmel. Emellett rengeteget ad hozzá Benjamin Loeb ügyes fényképezése és a kiváló színészi gárda. Vanessa Kirby zseniálisnak nem mondható, de van valami izgalmas az alakításában. Shia LaBeouf akármekkora paraszt a való életben, a tehetsége a vásznon mindig átüt. Na és Ellen Burstyn hatalmas kifakadása talán a film legerősebb pillanata... Mundruczó Kornélnak mindig nagyon erős mondanivalója van. Én most érzem először azt, hogy végre a filmje is felér hozzá.   8/10



2021. január 10.

Son of a Gun

Fenegyerek
Julius Avery (2014)

Mivel a Shadow in the Cloud nem tetszett, de eszembe juttatta a kiváló Overlordot, plusz nemrég olvastam Julius Avery új, Stallonés filmjéről, egyenes út vezetett a rendező úr első egészestés darabjáig. És nem is kellett csalódnom! Börtön, heist, modern maffia zsánerekből összegyúrt sztorit vezényel le kellő határozottsággal és korrekt írással. A viszonylag sok szereplőjéből sajnos csak Ewan McGregor és Alicia Vikander az emlékezetes. A többiek, köztük a főszereplő, elég felejthetőek. Hát hiába, a kisugárzás fontos lenne. A képi világ, a zene szintén csak elfogadható.


Generikusnak a változatossága, a gördülékenysége miatt nem lehet mondani, ám ugyanakkor a panelek, a mellékszereplők minden közepesen jártas filmkedvelőnek unásig ismertek lehetnek. Viszont nagy szerencséjére, semmi komoly hibát nem lehet felróni neki, üresjárat nélkül tölti ki a játékidőt, amikor kell akkor pörög, nem tol túl semmit. Kár, hogy ennyire nem ismeri senki, mert simán megéri rászánni az időt.   7/10


2021. január 9.

Anything for Jackson

Justin G. Dyck (2020)

Freaky pillanatokra, hidegrázásra lenne igény? Akkor ez egy megfelelő film lehet. Amennyiben nem zavarja az embert, hogy nem lehet tágabban értelmezni. Igazából eléggé megerőszakolt a történet, de alapvetően - a jelenetek szintjén legalább is - működik. Érdekes a két főszereplő figurája, de elsősorban azért, mert szokatlan, hogy ilyen idősek. A humor a visszafogottsága miatt szépen ad hozzá az élményhez. Ezen felül még a képi megoldások érdemelnek említést, ugyanis a kiakasztó és hatásos pillanatokat a vizuális ingereknek és a ritmusos vágásnak köszönhetjük... Mély nyomot sajnos nem valószínű, hogy bárkiben hagyna, a filmtörténeti jelentősége pedig erősen tart a nullához. Azt viszont nem érezném igazságosnak, ha a negatív oldal fele billenne az osztályzatom.   6/10