2013. július 31.

Take this Waltz

Volt egy tánc
Sarah Polley (2011)

Ez egy film, ami elmeséli egy fiatal házasság tönkremenetelének tanulságos történetét. Ennyivel leírható és többet az ég adta világon nem érdemes beszélni róla, mert csak az élvezhetőségen rontana. Hitelesen bemutat egy párt - akik tényleg valósak is lehetnének - és azzal, hogy kívülről szemlélve szemtanúi lehetünk életüknek, felnagyítva látjuk a hibáikat. Sarah Polley a hangsúlyt az együtt élés legnehezebb pillanataira és az idő szerepére fekteti. Sokkal több van benne, mint amire számítani lehet. Nehezen kiszámítható, folyamatosan meglep és nem követi el a hibát, hogy ítélkezik felettük. Nem kínál megoldást, csak bemutatja a kis boncolt békákat, aztán kezdjünk vele amit tudunk. Okosan felépített, szerethető, vicces alkotás, szimpatikus színészekkel és igazi drámával.   8/10



2013. július 30.

Oblivion

Feledés
Joseph Kosinski (2013)

Maga a vizuális orgazmus. A minőség és a stílusérzék amivel a fantasztikus látványvilág elkészült, egyszerűen páratlan. Még akkor is, ha alapjában erősen hajaz a Prometheus színvilágára és letisztultságára. A hangeffektusok szintúgy hatásosak, egyedül a zene ami lehetett volna innovatívabb. Ahogy végigpörgetem jut eszembe, hogy ez most akkor így mehet etalonnak. Ennél profibb megvalósítást én még nem láttam.


Mindez persze a maga helyén kezelendő, ennél jóval több kell egy filmhez, hogy igazán működőképes legyen. És ahogy sejteni lehetett, mélyebben, a hozzáadott érték szintjén azért jóval szerényebb. Tom Cruise és Olga Kurylenko elég sablonosan, unalmasan drámai, Vica (Andrea Riseborough) viszont egy kiismerhetetlen, izgalmas figura aki színt visz az egész produkcióba. A többi szereplő jelentéktelen, de kevés időt is kaptak a kibontakozásra. A történet meg OK. Tipikus modern hollywoodi sci-fi elképzelés. Minden titokra fény derül, a misztikum csak fogyasztási célra készült. Amint megnézed érdektelenné válik az egész, többszöri megtekintés csak legeltetés céljából elképzelhető. Az a típusú film, ami inkább a fiataloknak ajánlható, nekik még mutathat újat. Nekik a jó.   7/10

2013. július 25.

Only God Forgives

Csak Isten bocsáthat meg
Nicolas Winding Refn (2013)

A Drive után nyilván nem hálás feladat bármivel is előállni. Refnt sokan ezzel ismerték meg, a nagy lelkesedésben aztán vagy néztek még tőle mást vagy nem, de a trailer alapján nagy elvárásokkal vonulhatnak moziba az emberek, ennyi biztos. Persze nem kell félteni (én nem is tettem), nagy koponya, rossz filmje nincs, maximum kicsit rosszabbul sikerült. Az érdekes kérdés inkább a Gosling és közte játszódó nagy szerelem második gyümölcse, és annak életképessége. Szerencsére korán kiderül, hogy nem egy új Drive-ot kapunk kocsik nélkül, így akik nem bírják a szimbolikus, fényképezés-központú, lassú filmeket, úgy húsz perc után (vagy azonnal) fel is állhatnak.


A történet borzasztó egyszerű. Lenne, ha nem lenne ilyen hangsúlyosan elterelve a figyelmünk a vérengzés és a "látomások" felé. De el van és ezért akaratlanul is többletjelentést látunk minden jelenet mögé, ami nagyon személyessé teszi. Ez így lealacsonyítóan hangzik, de mindenkinek mást jelenthet, akár egy életre szóló élményt is. Én inkább nem kívánom megfejteni. Emögött az játszik szerepet, hogy az ilyen filmeket mostanában egyre növekvő gyanúval figyelem. Több megtekintést igényelnek mire közepes meggyőződéssel rá lehet mondani, hogy nem hablaty vagy öncélú agymenés.
Goslingra visszatérve igaznak tűnik a felkapott mondás: ő már nem színészkedik, csupán pózol. De azt rohadt jól csinálja. Nulla szöveggel, alig észrevehető mimikával is megkérdőjelezhetetlenül benne van a szerepben, csinálja és alakítja a filmet. Ikonikus figura, Kristin Scott Thomas brillírozik mellette, Vithaya Pansringarm viszont hiába játssza jól szerepét, alkatilag nem elég meggyőző hozzá. A zene hátborzongatóan jó, a színekkel erősen játszó képi világ is meggyőző.


Túlmisztifikálni viszont nem érdemes. Nálam az első megtekintése alatt kapott élmény számít leginkább, ami most túl kimértnek bizonyult. Túl komor, nagyon komolyan veszi magát és nem érzem mögötte a meggyőző erőt. A szimbolizmus kedvelőinek érdemleges csemege lehet és Refn munkásságából sem fog kilógni. Csinálja csak azt amit csinál, én vevő leszek a következőre is.   5/10

2013. július 19.

Sightseers

Vérturisták
Ben Wheatley (2012)

Ez az értem és látom, de nem akarom tudni tipikus esete. Mert filmként szinte kifogástalanul kivitelezett, mégis nagyon nehezen élvezhető. Ott táncol a sötét humor azon oldalán, amiről nem lehet határozottan eldönteni, hogy érdemes e poénra venni, vagy egyszerűen csak visszataszító. Ebből már kiderül, hogy annyira nem vicces, mint amilyenre szánták. Jól játszott, korrektül meséli a sztorit, de sajnos nem nagyon látom értelmét.   4/10



2013. július 18.

Jeff, Who Lives at Home

Jeff, aki otthon lakik
Jay Duplass, Mark Duplass (2011)

A film címe árulkodó, egy trailer után pedig abszolút belőhető mire lehet számítani. Zavaros film zavaros emberekről, cukisággal, bolondságokkal, de értelmes mondanivalóval. Bőven van miből tanulságot leszűrni, röhögni is lehet, olykor egész nagyokat is, szóval teljesen rendben van. Szárazon kb ennyi. Ha nem láttam volna egy csomó hasonló filmet, most sokkal lelkesebben írnék, de hát... Egy könnyed szórakozásra vágyó filmkedvelő szerintem bármikor berakhatja, nem fogja megbánni.    6/10


Ui.: Susan Sarandon jó 20 évet letagadhat a korából. Durva.

2013. július 17.

Europa Report

Sebastián Cordero (2013)

Tűéles, valódi biztonsági kamerás hatást nyújtó fix állású és kézi-kamerás, rángatózó képek. Tipikus kellékek egy found footage filmben, ám űrhajónyi szűk helyiségben tényleg természetesen hatnak. A klausztrofóbikus érzést kénytelenül átadják, a jó színészek pedig szépen ráerősítenek. Nem tipikus amerikai karakterek, élnek, saját személyiséget lehet beléjük látni. A küldetés izgalmas, érezni a feszültséget, a várakozást, a bizonytalanságot, az ismeretlen fenyegetést és a rengeteg hibázási lehetőséget. Ezt idáig röviden összefoglalva: hiteles. Ami rendkívül lényeges, mert kényes téma egy ilyen klasszikusan tudományosra belőtt sci-fi esetében. Persze nem merülnek mélyre a témában, sőt biztos bullshit nagy része, de a nézők 99+ százaléka úgyse konyít semmit az űrhajózáshoz, egy hollywoodi filmben meg még ennél is sokkal meseszerűbb az egész...


Remekül fokozza az izgalmat, hogy végig nyitva marad a hazajövetel kérdése, a tudományos magyarázatok is folyamatosan piszkálják az agytekervényeket, szuperek a képek, szóval teljesen elkényezteti a magamfajta űr-rajongót. Ráadásul kapunk egy félelmetes jelenetet az egyik legborzasztóbb halálnemről, az űrben való elszabadulásról, amolyan 2001: Űrodüsszeia Light formában.
Tulajdonképpen egyetlen probléma van vele: túl lett gondolva. A sztori bizonyos részeit feleslegesen fedik fel a nyitányban és szükségtelennek érzem az időben való ugrálást is a játékidő középső részében. Egy lineáris, minden sallangtól mentes (a küldetést előkészítő bevágások maradhattak volna) verzióban nagyon nehéz lett volna fogást találni.
A szkifi él! Legalábbis egy film erejéig.   8/10

2013. július 16.

Outland

Gyilkos bolygó
Peter Hyams (1981)

Sci-fi lázban égek, szomjazom a nosztalgikus, tudományos fantasztikumot. Valamikor mintha ezt is láttam volna, de nem vagyok biztos benne. A nosztalgia, a szöveges módú katódsugárcsöves kijelzők, a zene, a jó kis 80-as évek filmtempó megvan, bár - mai szemmel nézve - nem feltétlen válik mind az előnyére. A közepe fele kissé untam, mégsem érdemes korán leírni az élményt, a végén ismét élvezhetővé válik. Érdekessége, hogy egy egyszerű üldözéses film, ami nem a földön játszódik. A történet alapján ugyanúgy játszódhatna egy gyárban Detroitban, mint épp egy másik bolygón (innen üdvözlöm a magyar címadókat). Egyébként a látvány egész jó, bár feltűnően hiányzik a mozgás a távoli képekről. Problémám még a dolgozók néma, tartózkodó viselkedése, amit egyszerűen nem tudok hova tenni, teljesen életszerűtlen. Persze akkoriban még nagyon másról szólt a filmkészítés és én most épp erre vágytam. Nézhető, de sokat nem kell várni tőle.   5/10



Ghost in the Shell Arise - Border 1: Ghost Pain

Kazuchika Kise, Masahiko Murata (2013)

Gyalázatos. Ha egymás után kéne nézni az eredeti filmet és ezt, szerintem összevesznének. A komolyság, a stílus, a lenyűgöző zene, a részletesen kidolgozott rajz, a filozofikus mélység pár perc után már mind nagyon távolinak tűnik. Nagyon. Még jó hogy rövid.   3/10



2013. július 15.

World War Z

Z világháború
Marc Forster (2013)

Ha nem moziban nézem egy ponttal kevesebb. Ebben biztos vagyok és ez egyben elég sokat el is mond a film mélységéről. Sokan a családi, érzelmi szálat emelték ki. Elég furcsa, mivel ez a réteg - stílushoz méltóan - végletekig felületes és sablonos, ráadásul a végére a hangsúlya is teljesen elveszik. Az utolsó jelenetben hirtelen újra eszükbe jut, de akkor meg a ledöbbenéstől nem tud hatni rám, ugyanis olyan hirtelen lesz vége, mintha jövő héten jönne a következő rész. A korrektül izgalmas lopakodós rész leülteti, de annyira, hogy a készítők inkább úgy döntöttek, gyors két perc monológ után hagyják is a fenébe az egészet. "A harc még csak most kezdődik." De mégis mire gondoltak itt egy logikusan lezárt történettel? Na mindegy, ezt fejtegetni kb annyi értelme van, mint azon töprengeni, hogy mit fognak kitalálni a 2. rész elkészüléséhez. Na jó nem, a számok szerint nem valószínű, hogy lesz folytatás (hála az égnek). Főleg annak tudatában, hogy milyen huzavona után sikerült fogyasztható formába hozni. Így utólag tényleg tákoltnak tűnik, de a pörgős, jó ritmusú akció elviszi a hátán annyira, hogy kap is gyorsan egy 7/10-et.



2013. július 12.

Trance

Transz
Danny Boyle (2013)

Azt gondoltam, hogy Danny Boyle nem fog rossz filmet csinálni, de ennél azért kicsit többre számítottam. Nem egy emlékezetes alkotás és ezzel még finoman fogalmaztam. James McAvoy-t kicsit nehezen emésztem (mint mindig), most Rosario Dawson se valami szimpatikus, egyedül Vincent Cassel tud egy mélyebb réteget csempészni az egyszerű szerepébe. Ő úgy vicces, hogy közben komoly és fordítva ugyanez. Tőle lassan ez is alap elvárás. Az egyik legnagyobb élő színész, csak úgy mondom.
A sztori és a leleplezésre, csavarra építés módja nagyon 2000-es évek eleje. Lassan ideje lesz a filmkészítőknek visszatérni a zsigeri filmekhez, mert nincs már sok ebben a műfajban. Közben végleg eltűnni látszik az ismeretlen tényező, a misztérium lenyűgöző hangulata, amit szépen folyamatosan lecserélt az akció és a pörgés. Vissza az izgalmat és feszültséget!   6/10



2013. július 11.

Furious 6

Halálos iramban 6.
Justin Lin (2013)

Ahogy véget ért, rögtön megnéztem néhány krittyót, hogy megbizonyosodjak véleményem általánosságáról, ám sajnos csalódnom kellett. Meglepődtem, mert még az Origón Varga Dénes is pozitívan ír róla, Human 8/10, Zalaba 6/10, Rotten Tomatoes 174 kritikusból 122 szerint pozitív, inkább nem is folytatom. Ha valamit, akkor azt nem bírom, ha hülyére veszik a nézőt. Márpedig itt az történik. IN BIG TIME! Lehet mentegetőzni, hogy a látvány miatt van, meg hogy Dwayne Johnsonnak és többinek is ez áll jól, meg hogy kellenek az ilyen filmek amikor teljesen ki tud kapcsolni az ember. BULLSHIT!
Szerintem meg nem lenne muszáj halmozni a hülyeséget, képtelennél képtelenebb akciójeleneteket kitalálni, inkább egy olyan történetet kellene összerakni, ami nem vérzik ezer sebből. Minden 5. percre jut egy olyan jelenet aminek semmi értelme, összefüggést a film egyes szakaszai között csak erőlködve lehet találni. Az összes hülye poén amit ellőnek valami régebbi filmből újra felhasznált ide is jó lesz típusú, ahogy a karakterek úgyszintén. Kemény, komoly nézések, azokat úgyis nagyon bírják az emberek. Csak lenne mögötte valami emberi. Beszélnek a családról, meg az összetartásról, de egészen nyilvánvaló, hogy ezt senki nem gondolja komolyan.


Hogy miért hagyja ott a nőjét Vin Diesel és miért veszi ezt mindenki természetesnek, az nem derül ki. Hogy ki a főellenség és mik az érdekei, szintén nem derül ki, de nem is lényeges. Menjünk be a moziba, tejeljünk, kapunk érte autót, pénzt, sebességet, csajokat, pénzt, robbanást, ócska poénokat, pénzt, lövöldözést, robbanást, a többi meg mindegy. Akinek ennél több kell, az úgyse moziba járó fizetőközönség. De majd a 7. rész jobb lesz!   3/10

Ui.: Jól sejtettem, hogy lesznek akik megpróbálják kiszámolni, mégis milyen hosszú az a bizonyos felszállópálya. A legtöbb számítás 27-29 mérföld közé esik, vagyis ~45 km. Tőlünk pont ennyi a Balaton, ez nem lehet véletlen!

2013. július 10.

The Angels' Share

Szesztolvajok
Ken Loach (2012)

Humor (angol!), kaland, izgalom, dráma, barátság, tisztelet. Bővebben szociális érzékenység, bajtársiasság, feltétel nélküli szeretet. Erről mindről szól a film. Továbbá egy aranyos mese az anyagi javak túlértékeltségéről és egyben útmutató ahhoz, hogy hogyan ússzunk meg egy komoly bűnügyet, hogyan kapjunk kedvet és veszítsük el azonnal sznobériához, hogyan meneküljünk meg a suttyó maffiától és még sorolhatnám. Nehéznek tűnhet ennyi mindent belezsúfolni, de a nehéz szó a film minden szintjétől a lehető legtávolabb áll. Elindul lúzer angolok bemutatásával, de nem a várt százszor átélt tanulságokat kapjuk még jobban lecsúszással, hanem a valószínűtlensége miatt szimpatikussá váló kis bűnözőcsoport felemelő kitörését a kilátástalanságból. Annyi jóindulat és kedvesség van a filmben, hogy egyszerűen nem lehet nem ujjongva beszélni róla. Feel good movie a javából, szokatlan környezetben és szokatlan szereplőkkel (szociális munkások whisky-kóstolókká válnak?), szóval egy igazi kis csemege. Következő megtekintésre lehet, hogy egyel több lesz, de egyelőre egy biztató 7/10.  Azonnal megnézni!   8/10



2013. július 8.

Evil Dead

Gonosz halott
Fede Alvarez (2013)

Nyilván a gép kiszámolta, egy ilyen kultfilm remakejét - szigorúan anyagi szempontokat szem előtt tartva - megéri megcsinálni. Hogy megérett e a feldolgozásra (megérik egyáltalán bármi is egy remakre?), hogy lehet e valami mást, újat kihozni belőle - persze felesleges lenne feltenni a kérdést - soha nem is vizsgálták és nem is fogják. Egy egyedi, különlegességnek számító fimből egy tucathorrort gyártottak, ami nem tud kiemelkedni az átlagos mezőnyből sem. Ugyanúgy ócska ijesztgetésekre épül, ócska színészekkel, hollywoodi mércével számolva alacsony költségvetéssel. Amivel kitűnhet a többi közül az maximum a brutálisan undorító, de profi megvalósítás. Hát gratulálok. :D Egyébként nem egy élvezhetetlen vacak, csak pointless.   5/10



Stoker

Vonzások
Chan-wook Park (2013)

Én nem hibáztatom szegény színészeket, ők csak teszik amit mondanak nekik. Park biztos kezű rendező, itt kizálóag őt lehet hibáztatni. De kell hibáztatni egyáltalán valamiért? Hát hogyne kellene, amikor elpazarolja a tehetségét ilyen semmitmondó történetekre! Erősek a karakterei, de mi végre? Le lehet szűrni bármilyen számba vehető tudatszinten vizsgálódva élvezhető, netalántán értelmes konklúziót ennek a szuggesztív játéknak a végére vagy megmarad egy zavaros család, nehezen valószínűsíthető abberációjának vizuális ábrázolásként? Naugyehogyugye. De az istentelen nézések (főleg Matthew Goode) miatt egyszer megéri megnézi. Mia Wasikowskában most csalódtam először egyébként. Jobban teszi ha megmarad a élteszerű karaktereknék, azokban nagyon jó.   5/10



2013. július 5.

On the Road

Úton
Walter Salles (2012)

Ahogy Angelday mondaná: nem baszták el. Ennyi pozitívum azért megemlíthető, magyarul azt, hogy rossz lenne, nem tudnám bűntudat nélkül ráböfögni. Nem áll össze, hogy ki, mit, miért és hogyan, csak úgy megtörténnek a dolgok. Színészileg is többet igényelt volna (főleg a két főszereplőtől), de itt az egész előadásmóddal, a hangsúlyokkal van gond. Nem ajánlanám senkinek, mert ordít róla, hogy sokkal több lett volna benne. Hiába, ehhez a sztorihoz a filmkészítők 99%-a kevés lenne. Ez amolyan vigasztalás-forma akart lenni.   5/10



2013. július 3.

The Place Beyond the Pines

Derek Cianfrance (2012)

Szerencsére idejekorán, a film legelején kiderül, hogy Derek Cianfrance nem a véletlen szerencséjének, a csillagok állásának vagy remek színészeinek köszönhette a Blue Valentine sikerét. A hangulat most is magával ragadó, kapásból beránt a világába. Minden kocka feszült, jelentőségteljesnek tűnik, egyszerűen muszáj rátapadni a képernyőre. Nagyon sok múlik a zenén (Mike Patton!), a hangokon és a fényképezésen, de ugyanennyi teher nyomja az újfent nagyszerű Ryan Gosling vállát is. A legnagyobb dicséret mégis magát a koncepciót illeti, a három epizódra osztott történetet. Külön-külön is megállnák a helyüket, mert egyenként is végig az újdonság szagát árasztják a rendhagyó időkezeléssel és a nyomatékosan fényképezés-központú meséléssel. Kicsit furcsa a kampány után ráébredni, hogy csúnyán be lettünk etetve a sztorit illetően, problémának viszont nem probléma, maximum első megtekintésre lehet kicsit zavaró. Ha valaki bizonyítékot keres arra, hogy készülnek még komolyan vehető, izgalmas amerikai filmek, hát tessék!   8/10



2013. július 1.

Cloverfield

Matt Reeves (2008)

Jajj, egy szörnyű szörny!!!!4!44 Nincs magyarázatom arra, hogy ezt miért néztem meg. Tíz évvel fiatalabban talán lelkesedtem volna érte. Vagy nem. Most csak egy unalmas, értelmetlen óriást látok, nagyon béna színészeket és sablonos cselekményt. El lehetett lőni egy ilyen talált felvételes sztorit - kis életet lehelve a nagy szörnyes filmek lassan feledésbe merülő világába - csak jobb lett volna ha írnak hozzá egy történetet is. Ócska ötlethalmaz, átlagos megvalósítással.   4/10

- Oh, my God! Oh! Oh, shit!
- Oh my God! Oh my God! Oh my God!