2015. december 23.

Star Wars: The Force Awakens

Star Wars - Az ébredő Erő
J.J. Abrams (2015)

Hát beleszívják a bolygóba a napot, nem érted?

Most valami olyan nagyszabásút kéne írni, amiben a lehető legtöbb aspektust figyelembe véve számolok le a várva várt művel, és a végén annyira frappánsan zárom le, hogy akármi is a véleményem, az olvasó elismerően csettint: "Milyen igaza van!". De nem veszem én ezt ilyen komolyan, csak azért sem szedem össze a gondolataimat, nem nézem meg újra, hogy jobban megragadjon, csak leírom ami jön.

Elöljáróban még annyit - mert lehet, hogy Star Wars témában nem esett még elég túl sok szó ezen a blogon - hogy az eredeti trilógián nőttem fel, tehát kötelező jelleggel szeretem. Pár éve újranéztem mind az eddigi hat részt és összességében nagyjából annyi a véleményem, hogy 5,6,7,8,10,8. (Ha jól emlékszem.) Az előzmények nagyon kuszák és noha burjánzik bennük a fantázia, valamint jelenetek erejéig akár zseniálisak is tudnak lenni, Lucas nem tudja erős kézben tartani őket, nem egységesek. Az Új remény objektíven, filmként, egyáltalán nem olyan nagy szám, a Birodalom visszavág egy mestermű, a Jedi visszatér meg enyhe csalódás az előzmény nagyságához képest, de még így is méltó lezárása a trilógiának.

Miután Lucas eladta a lelkét jogokat a Disneynek, minden jóérzésű filmkedvelő vegyes érzelmekkel konstatálta, hogy össztűz alá leszünk véve. Én most azt mondom, hogy a stratégiájukat ismerve, már csak a nagy számok törvénye alapján is ki kell termelődni egy-egy valóban jó filmnek. Idővel. Mondjuk sztárvárszos kenőmájasra és tejre nem számítottam, de örülök, hogy még meg tudnak lepni.


Lassan tényleg nagyszabású lesz a cikk, úgyhogy térjünk a lényegre. Kezdem a közepén. Őszintén szólva, én szégyellném magam J.J. és a társírók helyében, hogy ennyire a fan service fullra járatását tűzték ki céljuknak és emiatt gyakorlatilag semennyire nem mertek hozzányúlni az alapokhoz. De leginkább azért, mert ennyire nyíltan nyúlják az Új remény alapsztoriját. Ugyanazokat az elemeket hozzák vissza újra és újra, és ez nyilván csak azért van így, mert egyből nagyot akartak kaszálni, be akarták hízelegni magukat a gigantikus rajongótábor minden rétegébe. Szóval valódi nyúlbélák.

Az eredeti trilógiában nem tűnt fel ennyire a cselekmény leegyszerűsítése. Pedig tényleg teljesen ugyanazok az elemek ismétlődnek folyamatosan. Itt viszont szinte mást se csinálnak mint lopakodnak, lőnek kettőt, odajutnak, improvizálnak, bejön nekik, ja nem mégis félremegy, menekülnek, külső emberek megmentik őket, elhajóznak. Ja és persze soha senki nem követ senkit és nem találják meg egymást csak valami csel vagy árulás folytán. És ha már itt tartunk, nem értem, hogy minek bele ugyanolyan rejtélyes fő gonosz, minek bele maszkos gonosz, minek kell erőltetni a családi szálakat, minek gyilkolják a gyerekek folyton az apjukat, minek bele halálcsillagbolygó, minek bele alagutas repülés, minek bele hülyelényes szórakozóhely, minek bele hülyelényes zenekar, minek bele ez a sok hülyelény egyáltalán, amikor 5 másodpercnél tovább mozog a kamera. És még sorolhatnám sokáig, de nincs értelme. (Nincs bajom a hülyelényekkel amúgy. Sőt!)


Az a helyzet, hogy ezeket a filmeket sose a realitásérzet és a logikusság miatt szerettük, ám most valahogy mégis kicsit túl egysíkúan jönnek egymás után ezek a jelenetek. Sajnos kizárólag az eredeti filmek élményeinek az újragyártása volt a cél, és mivel a történet is újrahasznosított, egészként tekintve, sima másolatnak tűnik csupán, amiben történetesen szerepelnek a korábbiakban is játszó szereplők. Lukácsot inkább szidni szoktam mint méltatni, de ebből a filmből igazából ő hiányzik. Lehet, hogy a filmjeit nem tudta egyben tartani, de sztorit tudott írni és a fantáziájának hiányát nagyon lehet érezni. Nem véletlen, hogy olyan semmitmondóan nyilatkozott a filmről. Tudja ő, hogy ez igazából nem méltó folytatásnak, de mit jártassa a száját, neki már nincs köze hozzá. Ő biztos nem engedte volna meg, hogy egy két órás nosztalgiavonattal szúrják ki a rajongók szemét.

Azért nem akarom elvetni a sulykot, igazából tetszett a film, csak hát nagyon bánt, hogy egy jól sikerült tucattermékkel folytatják gyerekkorom egyik legnagyszerűbb filmélményét. Egyébként meg, másodszorra, elvárások nélkül, lehet, hogy már sokkal jobban fog tetszeni. Arra azért nem gondoltam, hogy ennyire nem mernek semmit hozzákölteni a Lucas féle történethez, de talán majd a következő részben. Ott már több minden el fog dőlni. Most még inkább kérdéseket teszek fel, mert nagyon vegyesek az érzelmeim. Kellett ez nekünk? Jobb lett ezzel a Star Wars világ? Bírni fogjuk idegekkel a filmáradatot? Hát nem tudom, de annyi biztos, hogy a varázslat már elveszett. Így erőlködve nincs értelme megidézni, de legalább az esély megvan, hogy valamikor egy arra méltó kezébe kerüljön a történet folytatásának lehetősége.   6,5/10

szerk. '16.03.24.: Másodszorra, elvárások nélkül csakugyan sokkal élvezetesebb. Méltó arra, hogy a kedvencek közé kerüljön.   7/10


+ Ha valamire, hát a látványra nem lehet panasz. Meg úgy egyáltalán a megvalósításra sem. A film gyakorlatilag kifogástalan minden téren, de ezen a szinten ez természetes elvárás.
– John Williams egyetlen emlékezetes dallamot sem tett hozzá az eddigi munkásságához.
– Carrie Fisher színészi játéka minősíthetetlen. Han Soloval való életösszegző társalgásuk során a meghittség helyett mintha épp tőrbe akarná csalni, úgy néz. Nem értem ezt a jelenetet hogy sikerült így hagyni.
+ A Han solo vs. Kylo Ren "ütközet" jól sikerült. Köszönhető Adam Drivernek, aki egyértelműen a film legjobb alakítását nyújtja. Rajta kívül még Daisy Ridley jó, de Driver igazi mélységet tud vinni a karakterébe.
+ A poénok a film legnagyobb erőssége. Van belőlük bőven és hála a jó égnek, nem kizárólag visszautalásra építenek.

2015. december 19.

TRON: Legacy

Tron: Örökség
Joseph Kosinski (2010)

Hát kijön a program a számítógépből, nem érted?

Azt mondanám, hogy a látvány rendben van, de igazából nem valami fantáziadús, azon felül, hogy ezeket a világító csíkokat kitalálták. Persze azért látszik, hogy rengeteg munka van a díszletben és a cgi-ben. Totál értelmezhetetlenül próbálják beültetni a kitalált univerzumukat a digitális világba. Jó, nem lehet bináris fantáziasztorit felépíteni, de ez az összevisszaság akkor is nonszensz. Semmit nem lehet belőle komolyan venni, minden másodpercben bele lehetne kötni valamibe, súlya semmilyen történésnek nincsen. A sztori sablonos és unalmas, a színészi játék semmilyen, a Daft Punk zenéje csalódás, pedig valójában miattuk néztem csak meg. Nem volt szüksége a világnak erre a filmre, főleg nekem nem, de most már mindegy.   4/10


Mondjuk amíg ilyen Olivia Wilde típusú program varázslódik ki a binárisból, addig nincs nagy baj.

2015. december 15.

The Quiet Earth

A néptelen Föld
Geoff Murphy (1985)

A legszimpatikusabb dolog a filmben, hogy egyedi hangulata van, mert érezni, hogy direkt nem az amerikai irányvonalat követik, hanem a saját útjukat járják. És akkor ennyi. Több ténylegesen pozitív dolgot nem tudok megemlíteni. Volt egy ötletük, amihez tákoltak egy kis történetet, majd esetlenül filmre vették. Nem hinném, hogy aki megírta, annak a fejében az állt volna össze, hogy furcsán semerre se tartó beszélgetések után hirtelen nagy ölelkezések következzenek meg egy teljesen valószínűtlen kapcsolat jöjjön létre a szűkös számú szereplők közt. Nyilván volt egy terv ezeknek a felépítésére, csak valahol félrement. Nem a megfelelő momentumokat látjuk ahhoz, hogy ezek a viszonyok ne tűnjenek furcsának. A "tudományos" oldal csak egy katyvasz, és mindennek tetejébe a rövidsége ellenére is unalmas. Egyedisége miatt talán megkaphatná az egyel jobb osztályzatot, de akkor az már sajnos nem tükrözné a szenvedést, amit végigéltem.   4/10



2015. december 14.

Crimson Peak

Bíborhegy
Guillermo del Toro (2015)

A legjobb dolog amit megemlíthetek erről a filmről, hogy nem rossz. Legalább nem rossz, mindössze ennyit tud felmutatni G.d.Toro. Sokadszorra. Az a rendező, aki ilyen vagy olyan oknál fogva, de valahogy mindenki szívébe belopta magát. Szerintem az indokoltnál jóval nagyobb kultusz övezi (akármennyire is szeretem a Faun labirintusát), és ez szerintem ennyi középszerű film után, előbb vagy utóbb vissza fog ütni.


Mindenesetre most ott tartunk, hogy egy vérszegény, sokadjára átértelmezett történetet tálal szép lassú felvezetéssel és csalódást keltő középszerűséggel. Tényleg kitettek magukért a látványtervezők, tényleg minden a helyén van a cgi munkákat illetően is, de mindez csupán feleslegesen elfecsérelt energiának tűnik, attól a sok embertől aki dolgozott rajta. Az igazság az, hogy a világ egy cseppet sem lenne rosszabb hely, ha ez a film nem létezne. Maximum annyit tud felmutatni, hogy a rengeteg elődnél stílusosabban adja elő ugyanazt.   5/10

Pozitívum Jessica Chastain jelenléte, aki még így is tud érdekes színt vinni a karakterébe, pedig nincs éppen túlírva.

2015. december 10.

Ich seh, ich seh

(Goodnight Mommy)
Severin Fiala, Veronika Franz (2014)

A plakát vagy a trailer alapján senki nem mondja meg, hogy nem egy tucathorrorról van szó. Totál félretájolt a marketingstratégia, persze nyilván tudatosan ilyen. A film valós célközönsége, vagyis az érdemi filmélményre ácsingózók szűk rétege, jelentősen kisebb, mint a horrorfanatikusok tábora. Ez van. Gondolom a készítők azzal a tudattal mentek bele ebbe a lealacsonyító játékba, hogy ha tényleg jó a filmjük, akkor úgyis utat talál az értő közönség felé.


Jelentem, sikerült. Annyiból azért rendben valónak érzem a hatásvadász trailert, hogy tényleg bele van szőve a filmbe a horrorfilmekben használatos feszültségkeltés. Csak ez általában az üres eszközhasználat szintjére süllyed, mivel nincs mögöttes tartalma. Itt viszont pont arra célra használják, amire eredetileg is kitaláltatott. A hétköznapi élet, borzalmakba való eszkalálódásának kifordított reflektálódására. Nem lehet nem úgy gondolni rá, mint a jóléti, nyugati világ elszigetelt életvitelének veszélyeire való felhívás. Ennek prezentálására szerencsére a kényelmes életnek a leghűbb képviselői vállalkoztak, az osztrákok, akik korábban számos filmben bizonyították már Ulrich Seidltől a Revansig, hogyha rideg, letisztult előadásmódról, beteg elmék szétcincálásáról van szó, akkor rájuk számítani lehet.


Eleinte csak annyi fogalmazódott meg bennem, hogy "nem tehet róla az ember, ha hülyék a szülei". Aztán ahogy elértem a végére, jöttem rá, mennyivel többről van itt szó. Nem más ez, mint egy felhívás a társadalmi interakció és az emberi közösségek népszerűsítésére, de elsősorban a kommunikáció fontosságára. Nyugtalanító nézni. Méghozzá azért, mert szinte mértani pontossággal, lineárisan nő a feszültség és frusztráció egészen a végéig. És ezzel párhuzamosan döbben rá az ember, hogy mennyire hibátlanul van felépítve. Ami ebben az esetben ugyebár azt jelenti, hogy amit látunk, simán elképzelhető az életben is. Félnék megnézni másodjára, pedig lehet, hogy rányomnék még egyel nívósabb plecsnit. Letaglózó élmény, rideg, kíméletlen részletességgel megszerkesztett őrület, ami sajnos sokkal jobban hasonlít a valóságra, mint szeretnénk.   8/10

2015. december 9.

Cashback

Visszajáró pénz
Sean Ellis (2006)

Sean Ellistől ez csalódás. Meglehet, csak én vagyok most kevésbé fogékony az ilyen melankolikus történetekre, de azért ez tényleg indokolatlanul sok szenvedés. Az idő nagy részében az járt a fejemben, hogy legszívesebben felráznám ezt az alapjáraton is "rúgj belém" fizimiskájú, önmagát marcangoló fiatalembert. Szerencsére jutott humor is a sok érfelvágó dallam és kesergő lassítás közé, mert különben tényleg elviselhetetlenül lelombozó lenne. Egyébként nem lehet Ellist bántani a rendezésért és a megvalósításért, de mivel a történet is az övé, muszáj megrónom. Ébresztő Sean, there is so much to do in the world! Mondhatnám, de tudom, hogy milyen remek filmeket csinált eztuán, úgyhogy pssszt nekem.   5/10


Azért elég sok merész kép van benne és a látványra se lehet panasz!

2015. december 8.

Faults

Riley Stearns (2014)

Az ilyen filmre szokták mondani, hogy el van rejtve benne egy igazán jó élmény. Elkezdődik a szerencsétlen, szánni való, ember kifigurázásával. Ez egyszerre elkeserítő és mulatságos. Majd valahol a közép tájékon átkúszik egy feszült thriller szerűségbe. Leírva jól hangzik, de a hangvétel nincs tisztázva. Nehezen alakul ki, hogy mire megy ki a játék, mindazonáltal a végjáték mégis kiszámítható. Leland Orser és Mary Elizabeth Winstead is jól hozza a karakterét, de a dramaturgián és a sztorin még kellett volna gyúrni ahhoz, hogy üssön.   5/10



2015. december 7.

The Natural

Őstehetség
Barry Levinson (1984)

Amikor klasszikusnak meg örök érvényűnek neveznek egy filmet, remél mindenki jól magába száll előtte, mert nincs annál bosszantóbb, mint amikor nagy csalódás éri az embert, nosztalgiára, pl. egy jó öreg hollywoodi stílusú sportfilmre várva. A nagy kedvencek lista összeállításánál én is mindig újra és újra átgondolom minek szabad felkerülnie, úgyhogy ezt a filmet látva, jóhiszeműen azt kell gondolnom, hogy aki ezt ajánlja, az szereti a pátoszt, az unalmat és kizárólag nagy pillanatokban képzeli el az életet. Nekem meg a fájdalomtól a kanapén fetrengve, ki kell várnom, hogy végre el bírja ütni azt a kurva labdát, mert feszt csak harmadjára sikerül neki. Micsoda őstehetség, hogy a legutolsó pillanatban, amikor már mindenki leírja, akkor nagy nehezen, sikerül végre összeszednie magát. Az unalmon, az abból kitörő klisék puffogtatásán kívül nem sok látnivaló van ebben a két órában. Illetve de. Az idős színészek az elején eljátsszák a fiatalabb énjüket és ezzel jól megzavarnak. Robert Duvall konkrétan idősebbnek néz ki fiatalabban... Követelem, hogy mindenki értékelje át a régen látott filmjeit, mert ez a lelombozó élmény nagyon nem hiányzott. Később se fog.   4/10


Most vagy én kalandoztam el közben, vagy rohadtul nem derült ki, hogy miért lőtték le fiatalon.

2015. december 1.

The Man from Earth

Az őslakó
Richard Schenkman (2007)

Ez az érdekes ötlet, hogy létezik egy 14 ezer éves ember a földön és a tanár kollégáinak, barátainak csak úgy bejelenti ezt, úgy ütött volna igazán, ha a lehető legtermészetesebben hatnak a beszélgetések és semmiféle manír vagy tipikus karaktervonások nem jelentkeznek. Magyarul a lehető legrealistább hozzáállással kellett volna megközelíteni (jó, mondjuk én mindenre ezt mondom). Ám a gond nem csupán az, hogy ez nem valósult meg, hanem az, hogy semmilyen konkrét koncepció nem érződik a filmen. Totál amatőr a megvalósítás és a szerkezeti felépítés is arról árulkodik, hogy nem hozzáértők készítették. Volt egy jó ötletük aztán annyi. Jó irányba halad a beszélgetés, de nincs túl érdekesen megírva. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból bele kellett keverni Jézust, a kötelető szerelmi szálat és még egy családi fordulatot is, holott a sztori alapból kellően érdekes lett volna, ezek az erőltetett elemek csak rontani tudnak rajta. Ezen kívül a zene teljesen wtf szintű, akkor dübörög amikor csendnek kéne lennie, amikor szólnia kéne, akkor meg kussol. Lényegében egy közepes szintű TV film szintjén áll, de annyira azért semmivel nem sikerül elrontani, hogy ne tudnám jó élménynek nyilvánítani.   6/10