The Natural

Őstehetség
Barry Levinson (1984)

Amikor klasszikusnak meg örök érvényűnek neveznek egy filmet, remél mindenki jól magába száll előtte, mert nincs annál bosszantóbb, mint amikor nagy csalódás éri az embert, nosztalgiára, pl. egy jó öreg hollywoodi stílusú sportfilmre várva. A nagy kedvencek lista összeállításánál én is mindig újra és újra átgondolom minek szabad felkerülnie, úgyhogy ezt a filmet látva, jóhiszeműen azt kell gondolnom, hogy aki ezt ajánlja, az szereti a pátoszt, az unalmat és kizárólag nagy pillanatokban képzeli el az életet. Nekem meg a fájdalomtól a kanapén fetrengve, ki kell várnom, hogy végre el bírja ütni azt a kurva labdát, mert feszt csak harmadjára sikerül neki. Micsoda őstehetség, hogy a legutolsó pillanatban, amikor már mindenki leírja, akkor nagy nehezen, sikerül végre összeszednie magát. Az unalmon, az abból kitörő klisék puffogtatásán kívül nem sok látnivaló van ebben a két órában. Illetve de. Az idős színészek az elején eljátsszák a fiatalabb énjüket és ezzel jól megzavarnak. Robert Duvall konkrétan idősebbnek néz ki fiatalabban... Követelem, hogy mindenki értékelje át a régen látott filmjeit, mert ez a lelombozó élmény nagyon nem hiányzott. Később se fog.   4/10


Most vagy én kalandoztam el közben, vagy rohadtul nem derült ki, hogy miért lőtték le fiatalon.

Megjegyzések