2013. május 30.

Mama

Andrés Muschietti (2013)

Újabb unalomba fulladó ijesztgetős. Ezzel konkrétan az a legnagyobb gondom, hogy már a legelején kiderül a természetfeletti jelenléte, tehát meg se próbálják elhitetni a létező magyarázat lehetségességét. Áhh, belefáradtam én már ezekbe a szellemesdikbe. Amikor tizenévesként néztem, épp kezdtek elterjedni ennek az úttörő ősei, akkor újnak hatottak, sikert sikerre halmoztak, de sokkal kreatívabbak is voltak. Ma már ennyi nem elég ahhoz, hogy izgalomban tartson. Hol van ez a Temetetlen múlt finoman kimért stílusához és hajszálpontos ritmusához? Bizony sehol. Jessica Chastain amellett, hogy katasztrofálisan néz ki, játékával se tud érdemben hozzátenni, tényleg bárki ott lehetett volna a helyén. Én a helyében letagadnám, amúgy is nehéz felismerni. Technikailag jó a film, profi a megvalósítás, de ez már alap elvárás, említeni se nagyon érdemes.   4/10



2013. május 28.

Vanishing point

Száguldás a semmibe
Richard C. Sarafian (1971)

Lépten-nyomon feltűnik, egyre növekvő szégyenérzettel kerülgettem már évek óta. Idáig. A fejemben egy utólag kihagyhatatlannak tartott, enyhén misztikus, sajátos hangulatú, Bullitt szerű főhőssel megáldott kult-moziként élt. Sajnos a valóság ettől nem is állhatna távolabb. Valami lehetett a levegőben 1971-ben, mert ugyanaz a probléma vele, mint a Duellel. Az a valami megrészegítette a filmkészítőket, akik értelmetlen történeteket és cél nélküli főhősöket/antihősöket festettek nekünk. Az átszellemültségre építő egyszerű szerkezete miatt, minden apró hiba felnagyítva ront az amúgy sem rózsás összképen. Önismétlő, unalmas és egysíkú. Mint egy idő közben teljesen jogosultságát vesztett ideológia, hidegen hagy, de közben elgondolkodtat, hogy mennyit változott a világ 40 év alatt.   3/10

Hint: Nagyon sokat.


Warm bodies

Eleven testek
Jonathan Levine (2013)

Se romantikus filmnek, se vígjátéknak, se poszt-apokaliptikusnak, se ijesztgetősnek, se zombisnak nem jó. Ennek kapásból mégsem kéne azt jelentenie, hogy rossz film, de guess what, azt jelenti, mert más szinten se működik jól. Nem kifejezetten rossz, csak nagyon középszerű. Lerí a képről, hogy a főszereplőket az idealizált Pattinson-Stewart mintára választották ki, még a fizimiskájukat is pont úgy alakították át. Ha valami, akkor ez nagyon ellenszenves húzás a készítőktől. Röviden jellemezve egy lélektelen, felesleges tucattermék. A marketingesek gyenge munkát végeztek, ennél több ok kellene egy film elkészítéséhez. 35 M kidobott $. Ja bocs! többszörösen megtérült... I told You. We're doomed.   4/10

Mi is ilyenné válunk, ha még sok ilyen filmet megnézünk.


2013. május 17.

Berserk: The Golden Age Arc 2. - The Battle for Doldrey

Toshiyuki Kubooka, Michael Sinterniklaas (2012)

Csodálatos a rajz, az elképesztő guilty pleasure gore, a szexualitás szabados és látványos használata és még sorolhatnám. Filmként viszont nem működik valami jól és ez egyértelműen a béna rendezésnek köszönhető és a gyenge forgatókönyvnek. Az első részt ígéretesnek tartottam, mert a felsoroltak mellett még a karakterek is érdekesek. Ez továbbra is ugyanúgy igaz, csak elalszom miközben beszélnek. Fel-felkapom a fejem az akcióknál, de a ritmust csak nem sikerül eltalálni/tartani. Helyenként felcsillan a reménye egy nagyon jó filmnek, összességében azonban sokkal többre lenne hivatott ez az egyébként szépen felvezetett világ.   5/10



2013. május 16.

Star Trek Into Darkness

Sötétségben - Star Trek
J. J. Abrams (2013)

Már megint ez a Lindelof gyerek. Mielőtt megláttam a nevét a vásznon, épp azon tűnődtem, hogy akár ő is lehetett volna. Erre tessék. Ő a tettes. Hogy miért baj? Mert egy elképesztő pénzekből készülő szuperprodukciónál - amire nagy ritkán hajlandó vagyok pénzt áldozni - nem arra szeretnék észbe kapni, hogy hé! Épp átvernek! Már megint tengernyi kérdésem lenne. Ahogy a Prometheusnál, itt is azt érzem, hogy az ötletek és a jó írás híján valamint a logikai bukfenceket elfedvén, megtömték akcióval aztán úgy hagyták. Mindegy! A nép úgyis megeszi. A csihipuhi, a látvány, a poénok - nem mellesleg - roppant igényességgel és odafigyeléssel vannak elkészítve, de hát ezek csak kellékek. Sok ezer ember dolgozik rajtuk, profi a gépezet, mondhatni ez egy alap elvárás ezen a szinten. A történet magja, a forgatókönyv lenne a lényeg. Megrendíthetetlennek, megkérdőjelezhetetlennek kellene lennie és mégis mindig ezen csúsznak el.


Lehet bennem is a hiba, mert minek keresek egy akciófilmben tágabb értelmet? Abrams eltalált egy olyan előadásmódot, amit a nép megkajál és egyelőre a kritikusok is inkább pozitívan reagálják le. De van egy olyan sejtésem, hogy nem lesz ez így sokáig. Amikor kijön az új Star Wars, rajongók milliói fogják a messiást várva bámulni, az undorító marketinggépezet soha nem látott pénzt fog beleölni és akkor elkerülhetetlen lesz a csalódás. Az évtizedek alatt a népbe ivódó Star Wars imádat egyáltalán nem arról szól, hogy mennyire jó filmek az eredetiek. A nép a roppant fantáziával kitalált világot szereti, ugyanúgy ahogy a Star Treknél is. A régi filmek hibái gyorsan feledésbe merülnek, viszont amikor valami új jön, kegyetlenül el tudnak bánni vele. Ez lett volna a Star Trekkel is, és tulajdonképpen ez is lett az ortodox rajongók körében, mert az új filmek egész egyszerűen popcorn mozik Star Trek körítéssel. Mélységet hiába keresünk, amikor a főnök ilyeneket nyilatkozik.
Egyébként jó film.   6/10

2013. május 14.

Un conte de Noël

Karácsonyi történet
Arnaud Desplechin (2008)

Általánosságban irigylésre méltó a franciák életmódja, de néha olyan játszi könnyedséggel csap át a visszataszítóba, mint ide Versailles. Ilyenkor derül ki csak igazán, hogy milyen keskeny sávban működhet boldogan az idealizált liberális, expresszív életvitel. Magyarul egy kis torzítással kapásból kiderül, hogy egytől egyig sült bolondok. De mire való a művészet, ha nem ennek a bemutatására?


Ebből a szempontból a film maradéktalanul teljesíti a célját. Könnyed hangvétellel próbálja szimpatikussá tenni pozitív, játékos felfogásukat, holott a téma komoly és drámai. Eddig rendben is lenne, megpróbálunk tanulni belőle - ránk magyarokra rá is férne -, hogy mennyire öngerjesztő folyamat az élethez való hangulati hozzáállás közösségi (családi) szinten. De amikor már minden rezdülésük és mondatuk akkora túlzás, mint egy tabletekkel fényképeket készítő, 50 fős kínai turistacsoport, akkor nehéz az egészet képbe helyezni. Szóval élmény kategóriába megy. A két és fél óra elrepül, közben szórakoztató, hiteltelen, furcsa és elgondolkodtató hullámok söpörnek végig a kobakomban. A végeredmény az, hogy adok rá egy megközelítő értékelést, pedig lehet, hogy simán megérdemelne többet vagy akár jóval kevesebbet. Franciabuziknak érdemes megpróbálni, de nekik és másnak is csak óvatosan. Én nem tudom mit láttam. Ez persze egyben pozitív és negatív is. Előbbi azért, mert kétség kívül egyedi, utóbbi meg azért, mert nyilvánvalóan rakoncátlan a rendezés, pedig elképesztő színészgárda állt rendelkezésre. Nagyjából ez van.   6/10

2013. május 13.

Ils

(Them)
David Moreau, Xavier Palud (2006)

Román-francia home invasion stílusgyakorlat, elhasznált amerikai sablonra. Persze megrémiszt, hogy ilyesmi megtörténhet, de inkább a helyzetbe belegondolva, nem konkrétan a film hatására. Az elkövetők kilétének homályban maradásával elkerülik a nevetségessé válást, ugyanakkor kiesik az egész pszichológiai hadviselés ütőkártya és részben ennek köszönhetően nem sikerül maradandó élményt nyújtani. A valószínűsíthetően ultra alacsony költségvetés ellenére a képminőséget leszámítva technikailag rendben van, minden szinten teljesen vállalható. Aztán semmi több. Ha osztályoznék fél pontokkal akkor 4,5 lenne, de a szimpatikus hozzáállás és az áldott jó szívem miatt megkapja az 5/10-et.



2013. május 9.

Martyrs

Mártírok
Pascal Laugier (2008)

A rengeteg bömbölés, a túlzásba vitt pátosz, az indokolatlan erőszakosság, a hatásvadász zene mind azt mondatja velem, hogy sok. Csak azért se akartam átlendíteni a pozitív oldalra, de ahogy egyre töprengek rajta, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy milyen jól felépített, félrevezetéssel és misztikummal megspékelt történet ez. Nézni viszont nem valami jó. Az első felében gyakrabban, a vége felé egyre ritkábban tettem fel magamnak a kérdést: mi végre? Miért kell ezt látnom? Biztos vagyok benne, hogy sokkal finomabban is el lehetett volna ugyanazt a hatást érni. Csupán a durvaságra építve nagyon sok rajongót sikerült szereznie a filmnek, ám egymagában ez nem sokat érne (szerintem pont hogy a kárára válik). A végére mégis összeáll és túl tud lépni önmaga hatásvadász mivoltán egy ravasz, jól időzített csavarral és a szükségszerű, okos befejezéssel. Elégedetten tápászkodtam fel, de a szám íze kesernyés a sok vértől. Különlegessége miatt ajánlott a filmkedvelőnek.   6/10



Side Effects

Mellékhatások
Steven Soderbergh (2013)

Soderbergh az egyszemélyes filmgyár. Annak ellenére, hogy teljesen más irányba tart és másképpen fordulatos, mint amire számítani lehet, hozza a szokásos szintet és rendben végigviszi a történetet. Igen, azt hiszem a rendben a jó szó erre. Ahogy az összes többi kései filmjére. Mert kiemelkedőt most sem tudnék semmilyen téren említeni, ugyanakkor komoly hibái sincsenek. Most sértés vagy nem, de legjobban egy jól megrendezett TV krimire hasonlít. Annak viszont azért elég jó.   6/10