Vanishing point

Száguldás a semmibe
Richard C. Sarafian (1971)

Lépten-nyomon feltűnik, egyre növekvő szégyenérzettel kerülgettem már évek óta. Idáig. A fejemben egy utólag kihagyhatatlannak tartott, enyhén misztikus, sajátos hangulatú, Bullitt szerű főhőssel megáldott kult-moziként élt. Sajnos a valóság ettől nem is állhatna távolabb. Valami lehetett a levegőben 1971-ben, mert ugyanaz a probléma vele, mint a Duellel. Az a valami megrészegítette a filmkészítőket, akik értelmetlen történeteket és cél nélküli főhősöket/antihősöket festettek nekünk. Az átszellemültségre építő egyszerű szerkezete miatt, minden apró hiba felnagyítva ront az amúgy sem rózsás összképen. Önismétlő, unalmas és egysíkú. Mint egy idő közben teljesen jogosultságát vesztett ideológia, hidegen hagy, de közben elgondolkodtat, hogy mennyit változott a világ 40 év alatt.   3/10

Hint: Nagyon sokat.