Un conte de Noël
Karácsonyi történet
Arnaud Desplechin (2008)
Általánosságban irigylésre méltó a franciák életmódja, de néha olyan játszi könnyedséggel csap át a visszataszítóba, mint ide Versailles. Ilyenkor derül ki csak igazán, hogy milyen keskeny sávban működhet boldogan az idealizált liberális, expresszív életvitel. Magyarul egy kis torzítással kapásból kiderül, hogy egytől egyig sült bolondok. De mire való a művészet, ha nem ennek a bemutatására?
Ebből a szempontból a film maradéktalanul teljesíti a célját. Könnyed hangvétellel próbálja szimpatikussá tenni pozitív, játékos felfogásukat, holott a téma komoly és drámai. Eddig rendben is lenne, megpróbálunk tanulni belőle - ránk magyarokra rá is férne -, hogy mennyire öngerjesztő folyamat az élethez való hangulati hozzáállás közösségi (családi) szinten. De amikor már minden rezdülésük és mondatuk akkora túlzás, mint egy tabletekkel fényképeket készítő, 50 fős kínai turistacsoport, akkor nehéz az egészet képbe helyezni. Szóval élmény kategóriába megy. A két és fél óra elrepül, közben szórakoztató, hiteltelen, furcsa és elgondolkodtató hullámok söpörnek végig a kobakomban. A végeredmény az, hogy adok rá egy megközelítő értékelést, pedig lehet, hogy simán megérdemelne többet vagy akár jóval kevesebbet. Franciabuziknak érdemes megpróbálni, de nekik és másnak is csak óvatosan. Én nem tudom mit láttam. Ez persze egyben pozitív és negatív is. Előbbi azért, mert kétség kívül egyedi, utóbbi meg azért, mert nyilvánvalóan rakoncátlan a rendezés, pedig elképesztő színészgárda állt rendelkezésre. Nagyjából ez van. 6/10
Arnaud Desplechin (2008)
Általánosságban irigylésre méltó a franciák életmódja, de néha olyan játszi könnyedséggel csap át a visszataszítóba, mint ide Versailles. Ilyenkor derül ki csak igazán, hogy milyen keskeny sávban működhet boldogan az idealizált liberális, expresszív életvitel. Magyarul egy kis torzítással kapásból kiderül, hogy egytől egyig sült bolondok. De mire való a művészet, ha nem ennek a bemutatására?
Ebből a szempontból a film maradéktalanul teljesíti a célját. Könnyed hangvétellel próbálja szimpatikussá tenni pozitív, játékos felfogásukat, holott a téma komoly és drámai. Eddig rendben is lenne, megpróbálunk tanulni belőle - ránk magyarokra rá is férne -, hogy mennyire öngerjesztő folyamat az élethez való hangulati hozzáállás közösségi (családi) szinten. De amikor már minden rezdülésük és mondatuk akkora túlzás, mint egy tabletekkel fényképeket készítő, 50 fős kínai turistacsoport, akkor nehéz az egészet képbe helyezni. Szóval élmény kategóriába megy. A két és fél óra elrepül, közben szórakoztató, hiteltelen, furcsa és elgondolkodtató hullámok söpörnek végig a kobakomban. A végeredmény az, hogy adok rá egy megközelítő értékelést, pedig lehet, hogy simán megérdemelne többet vagy akár jóval kevesebbet. Franciabuziknak érdemes megpróbálni, de nekik és másnak is csak óvatosan. Én nem tudom mit láttam. Ez persze egyben pozitív és negatív is. Előbbi azért, mert kétség kívül egyedi, utóbbi meg azért, mert nyilvánvalóan rakoncátlan a rendezés, pedig elképesztő színészgárda állt rendelkezésre. Nagyjából ez van. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése