Martyrs

Mártírok
Pascal Laugier (2008)

A rengeteg bömbölés, a túlzásba vitt pátosz, az indokolatlan erőszakosság, a hatásvadász zene mind azt mondatja velem, hogy sok. Csak azért se akartam átlendíteni a pozitív oldalra, de ahogy egyre töprengek rajta, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy milyen jól felépített, félrevezetéssel és misztikummal megspékelt történet ez. Nézni viszont nem valami jó. Az első felében gyakrabban, a vége felé egyre ritkábban tettem fel magamnak a kérdést: mi végre? Miért kell ezt látnom? Biztos vagyok benne, hogy sokkal finomabban is el lehetett volna ugyanazt a hatást érni. Csupán a durvaságra építve nagyon sok rajongót sikerült szereznie a filmnek, ám egymagában ez nem sokat érne (szerintem pont hogy a kárára válik). A végére mégis összeáll és túl tud lépni önmaga hatásvadász mivoltán egy ravasz, jól időzített csavarral és a szükségszerű, okos befejezéssel. Elégedetten tápászkodtam fel, de a szám íze kesernyés a sok vértől. Különlegessége miatt ajánlott a filmkedvelőnek.   6/10

Megjegyzések

  1. Egyetértek azzal, amit írtál. Azon én is gondolkoztam, hogy az erőszak a filmben eszköz e, vagy amolyan l'art pour l'art féleség. Talán ez is a film misztikuma, hogy erre azóta sem tudtam magamnak válaszolni. Minden estre a francia új hullám egyik legeredetibb darabja, a Betolakodó mellett, amely szerintem erőszakban durvább. Az Ils-t ajánlanám, az soft-osabb és a történet is hétköznapibb, azonban tanulsága megdöbbentő.

    VálaszTörlés
  2. Idővel mindegyikre sort kerítek, mert érdekel a téma. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése