Star Trek Into Darkness

Sötétségben - Star Trek
J. J. Abrams (2013)

Már megint ez a Lindelof gyerek. Mielőtt megláttam a nevét a vásznon, épp azon tűnődtem, hogy akár ő is lehetett volna. Erre tessék. Ő a tettes. Hogy miért baj? Mert egy elképesztő pénzekből készülő szuperprodukciónál - amire nagy ritkán hajlandó vagyok pénzt áldozni - nem arra szeretnék észbe kapni, hogy hé! Épp átvernek! Már megint tengernyi kérdésem lenne. Ahogy a Prometheusnál, itt is azt érzem, hogy az ötletek és a jó írás híján valamint a logikai bukfenceket elfedvén, megtömték akcióval aztán úgy hagyták. Mindegy! A nép úgyis megeszi. A csihipuhi, a látvány, a poénok - nem mellesleg - roppant igényességgel és odafigyeléssel vannak elkészítve, de hát ezek csak kellékek. Sok ezer ember dolgozik rajtuk, profi a gépezet, mondhatni ez egy alap elvárás ezen a szinten. A történet magja, a forgatókönyv lenne a lényeg. Megrendíthetetlennek, megkérdőjelezhetetlennek kellene lennie és mégis mindig ezen csúsznak el.


Lehet bennem is a hiba, mert minek keresek egy akciófilmben tágabb értelmet? Abrams eltalált egy olyan előadásmódot, amit a nép megkajál és egyelőre a kritikusok is inkább pozitívan reagálják le. De van egy olyan sejtésem, hogy nem lesz ez így sokáig. Amikor kijön az új Star Wars, rajongók milliói fogják a messiást várva bámulni, az undorító marketinggépezet soha nem látott pénzt fog beleölni és akkor elkerülhetetlen lesz a csalódás. Az évtizedek alatt a népbe ivódó Star Wars imádat egyáltalán nem arról szól, hogy mennyire jó filmek az eredetiek. A nép a roppant fantáziával kitalált világot szereti, ugyanúgy ahogy a Star Treknél is. A régi filmek hibái gyorsan feledésbe merülnek, viszont amikor valami új jön, kegyetlenül el tudnak bánni vele. Ez lett volna a Star Trekkel is, és tulajdonképpen ez is lett az ortodox rajongók körében, mert az új filmek egész egyszerűen popcorn mozik Star Trek körítéssel. Mélységet hiába keresünk, amikor a főnök ilyeneket nyilatkozik.
Egyébként jó film.   6/10

Megjegyzések