2012. június 26.

Swingers

Bárbarátok
Doug Liman (1996)

Egy nagy pozitívum emelhető ki: Jon Favreau szíve a helyén van. Közel se tökéletes a története, de a legfontosabb mozzanatok rendben vannak. Kicsit sok benne a Vince Vaughn és kevés a többi szereplő, de azért néha vicces is, ezt el kell ismerni. Ahhoz képest, hogy már 16 éves film, egész jól megállja a helyét ma is. Dramaturgiailag nem nagy szám, úgyhogy nem üt valami nagyot. De azért nem rossz, csak hát nem nagy szám. Vagy ezt mondtam már?   5/10



2012. június 20.

Duel

Párbaj
Steven Spielberg (1971)

Egy hét alatt három helyen futottam bele valamilyen formában (kritika, poszter, rövid vélemény), úgyhogy nem engedhettem filmtörténeti tudásomat továbbra is szégyenteljesen bolyongani a bűzös ingoványban; kénytelen voltam megnézni. Mind a 90 percet! Ja nem, mert volt benne szakaszosan némi alvás... Hát ez van, nem tehetek róla. Felőlem mondhatnak bármit Dennis Weaver alakításáról és a hatásos kameramozgásról, mindegy, hogy mit akarnak megszemélyesíteni a kamionnal és miattam filozofálhatnak róla akár naphosszat is értelmetlenül. De ugyanúgy hidegen hagy az is, hogy honnan vagdosták össze azokat a bizonyos hangokat a mélybe zúduló teherautóról. Szóval nem jött be. Nagyon nem. Ez csak egy lomha, ócska tragacs amit legalább annyiszor ki lehetett volna cselezni, mint ahányszor bevágták a (harmadszorra már nagyon unalmas) közeledését. Nem látom bele a gonoszt a gépbe és nem látom értelmét, hogy miért lesz öngyilkos vele a sofőr. Dennis Weaver játéka ripacskodó és még sorolhatnám tovább hosszasan, de nem teszem. Nekem nem lenne szabad Spielberg filmeket néznem.   3/10



2012. június 18.

Citizen Ruth

Ez az életem
Alexander Payne (1996)

Borzalmas csalódás, egyáltalán nem élveztem. Felnevettem néha a helyzet furcsán komikus mivoltán, de sokkal több lehetett volna benne. Nem gördül a történet, erőltetettek a szerepek, pedig ugyanúgy cinikus és karikatúra-szerű, mint a Gimiboszi, de valahogy mégis. Betudom az egészet egy tanulómunkának és így simán megéri a pénzét a későbbi munkák miatt.   4/10



2012. június 14.

The Woman in Black

A fekete ruhás nő
James Watkins (2012)

Már éppen megfogadtuk, hogy nem nézünk több ijesztgetős filmet (a rossz tapasztalatok miatt persze), amikor jött a "Potteres" film. Inkább jót olvastam róla és mivel közös nevezőre igen nehezen jutunk (G), ennél maradtunk és mégiscsak megpróbálkoztunk vele. Nem kellett csalódni. Épphogy nem 7/10. Semmi sincs túlmagyarázva, hatásos az ijesztgetés, fenntartja az érdeklődést a történet és még Potter úr se rossz. Bár nem egy nagy kihívás a szerep, bármelyik közép kategóriás színész ugyanígy el tudta volna játszani... Van para bőven, a díszletek és a hangulat extra kategóriás, szóval a zsáner legfontosabb tényezői kipipálva. Ha kezdő filmkedvelőnek kéne napjaink ijesztgetőseiből választanom, ez nyerhetne.   6/10



2012. június 13.

The Future

Miranda July (2011)

Fájdalmasan kínos párbeszédek, bénázó jelenetek, nehezen értemezhető történet, de mégis egy élmény! Nem túl jó, de egyértelműen élményszámba megy. Miranda July előző filmjéből a ))<>(( jelenet kicsapta a biztosítékot és elérte a fetrengő "Ilyen nincs és mégis van!" felkiáltást. Itt ennyire veszélyes dolgok ugyan nem történnek, de van néhány hasonlóan beteg figura. Elég csak a rendező/főszereplőnőre ránézni, az értetlen tekintete utánozhatatlan. Azonban bármennyire is szürreálisnak vagy túl elvontnak tűnik ez az egész, néhány megmozdulást és érzést nagyon el tud kapni. Hogy pontosan miért, azt nem tudom megfogalmazni, de az az érzésem, hogy a szíve nagyon a helyén van Miranda Julynek. A legkedvesebb 5/10 idáig amit adok.



2012. június 11.

Lars and the Real Girl

Plasztik szerelem
Craig Gillespie (2007)

Pár hete eldöntöttem, hogy nem szerzek be (értsd: tőttök le) több filmet, hanem szortírozok a most megtekintésre várók közül, és a maradékot könyörtelen kényszerrel megnézem. Persze ez csak addig fog menni, amíg könnyen átlátható mennyiségre nem zsugorodik a készlet, aztán újra beindul a gépezet... Így jutottam el a rettegett pillanathoz: meg kell nézni a guminős filmet! Annyiszor néztem már bele és annyiszor legyintettem, hogy majd máskor, most nincs hozzá kedvem. De nincs mese, tartani kell magam a tervhez, ezért megnéztem.


Elöljáróban még annyit, hogy Ryan Goslingot és Emily Mortimert kedvenceimnek mondhatom, mert hibátlan alakításaik mellett végtelenül szimpatikusak és nem utolsó sorban remekül válogatnak a filmszerepek között is. Hogy mekkora balfék voltam, hogy idáig nem néztem meg, az egyből a nyitójelenetben kiderül. Az a pár pillanat, amikor az ablak mögött bújkál és utána megbeszélik a közös reggelit, mindkettejük részéről annyira hiteles alakítás, hogy párját ritkítóan behúz a történetbe és egyből megágyaz ennek a keserédes, finom humorú kis drámának. A trükk abban rejlik, hogy ahogy Lars ezzel a guminős álcával felhívja magára a figyelmet, a film készítői ugyanúgy a guminős figyelemfelkeltés álcája mögé rejtették el a történet valódi mondandóját. Először Paul Schneider karaktere nyitja fel a szemünket, amikor elcsukló hangon mondja feleségének a kétségeit cselekedetei helyességét illetően. A fájdalmasan kínos és egyben persze vicces szituációk után, kicsit utópisztikus az összefogás amit láthatunk, de olyan pozitív energia árad ezekből a kedves emberekből és a megnyilvánulásaiból, hogy sikerül átbillenteni a másik oldalra, és nem hitetlenkedve ülünk ezek láttán, hanem elvarázsolva próbálunk hinni abban, hogy tényleg létezik ilyen.


Feltétlen meg kell említenem még a többi szereplőt is, mert nem minden nap találkozunk ennyi jó alakítással. Paul Schneider mellett Patricia Clarkson is hozza a tőle mindig elvárható cukiságot és ebben Kelli Garner is tökéletesnek bizonyul, mint az esetlen kollegina. Meglepetésfilm, mert én sokkal többet kaptam tőle, mint amit vártam. Kiváló alakításokkal teli, okosan felépített, vicces és egyben drámai. Egy nagyon jó példamutató film.   8/10

2012. június 7.

Circumstance

Maryam Keshavarz (2011)

Nem véletlen, hogy Iránból sok film érkezik most. Nagy átalakuláson mennek keresztül és ez rengeteg konfliktust szül. A filmkészítők - nagyon helyesen - egyből reflektálnak is a változásokra, de a sok pozitív példa ellenére ez nem evidens, hogy mindig jól sikerül. Ahogy itt sem. Két lány különös kapcsolatáról szól, akik amolyan leszbikus formák. Vagy mik. Nehéz helyzetben vannak, de közben nem tudják eldönteni, hogy mit akarnak és nem könnyítik meg a mi helyzetünket sem. Csapongnak ide-oda és nem értem, hogy mit miért csinálnak. Nem áll össze a kép. Pedig a történet rendben lenne és hát szépek a lányok szépek, de emiatt nem ér többet a film.   5/10



2012. június 6.

Amintiri din epoca de aur

Mesék az aranykorból
Hanno Höfer, Razvan Marculescu, Cristian Mungiu, Constantin Popescu, Ioana Uricaru (2009)

Nem ismerem a román közéletet (frissítés: kis infó Kolozsvárról), de az utóbbi években amit a filmjeikkel elértek, azelőtt mélyen meghajolva emelem a csak télen hordott (akkor is riktán), kalapnak kevéssé nevezhető fejfedőmet. Ebből nem tudom nem azt leszűrni, hogy náluk egészségesebb a társadalom. Nem a sírás megy, hogy bárcsak visszajönne/bárcsak meg se történt volna/bárcsak elfelejthetnénk/sose fogjuk kiheverni/akkor minden sokkal jobb volt… hanem feldolgozzák a közelmúlt szocialista rendszer csodálatos mindennapjait. Újra átélik, jót nevetnek rajta és közben (ha nem is tudatosan), de továbblépnek. Még szerencse, hogy akadályok híján ezt mi is ugyanúgy meg tudjuk tekinteni. 4 hónap, 3 hét, 2 nap; Lazarescu úr halála; Rendészet, nyelvészet (!). Egytől egyig kivételesen jó filmek.



Mesék az aranykorból. Mekkora ötlet! De mivel is van dolgunk? Remekül megírt, rövid, szatírikus történetek, kis közéleti legendák. Hogy megtörténtek vagy sem, nem tudjuk meg, de valójában mindegy. A hangulat mindenkinek ismerős lesz aki élt benne. Egész éjszakás ringlispílezés, a legmagasabb szintről (Ceauşescu) érkező fejletépéstől tartó fotósok kapkodó fényképbuherálása, a világtól teljesen elzárt településen írást és olvasást oktatni próbáló pártaktivista, panellakásban elgázosítással disznóvágást rögtönző kiscsalád, levegőmintával üveget lopó és ebből meggazdagodni kívánó fiatalok, tojással üzletelő teherautósöfőr. Azt hiszem kellően színes társaság. Mai szemmel visszanézni, hogy hogyan éltek és mit meg nem tettek ebben a faramuci, kifordítottan működő rendszerben, egyszerre mosolyogtató, szívfájdító, szánalmas, nosztalgikus és tanulságos. Erősen ajánlott.   7/10



2012. június 5.

Sex, Lies and Videotape

Szex, hazugság, video
Steven Soderbergh (1989)

Hoppá! Micsoda meglepetés! Félve álltam neki, mert akárhányszor belepörgettem, a béna 90-es évek érzés fogott el. Aztán tényleg! A lesajnált 90-es évek. De mégis roppant érdekes. Hogy miért? A karakterek miatt. Bonyolult, sokrétű szereplőket álmodott nekünk Soderbergh, akik csöppet sem vesztettek a realitásukból majd 25 év múltán. Bent maradnak a fejemben és tudom, hogy egy csomószor eszembe fognak jutni a problémáikkal. Viccesek, esetlenek, zavarodottak. Mellettük mindenki közelibbnek tűnik a normálishoz. Összvissz négy szereplő, de nagyon erősek így együtt. A hosszú kitárulkozó jelenetekben elúszik az idő, rabul ejtenek. Ihletett fiatal író-rendezőként Soderbergh kicsit a kora előtt járt 1989-ben. Kapott érte egy arany pálmát, és nem mondom, hogy nem érdemelte meg. Ha egy ilyen korszakos emberi problémával foglalkozó film ennyire aktuális tud maradni, én biza igent mondok rá.   8/10



2012. június 4.

21 Jump Street

21 Jump Street - A kopasz osztag
Phil Lord, Chris Miller (2012)

Nincs kedvem hosszan kifejteni, hogy miért, de nem valami vicces. Ha valami csak úgy magában hülyeség, mint például az Ananász Express, akkor az vicces. De ha megpróbálnak neki egy olyan hátteret kialakítani, ami alapján rá lehet fogni, hogy tanulság, aktuális témával foglalkozó gondolatok (környezetvédelem vagy a túlerőltetett mobilmánia) is vannak benne, az esetlen. Nem tudom minek a nagy lövöldözés, nem értem miért beszélik meg közben minden ügyes-bajos dolgukat, nem értem Channing Tatum mit keres a vásznon, nem értem Ice Cube miért ordít, nincs értelme a nagy összeveszésnek és az erőltetett színpadi őrületnek... Minden benne van ami egy filmben benne kell, hogy legyen. Hiszen szakemberek! Tudják, hogy bele kell rakni, csak azt nem tudják, hogy mitől működik. Nincs varázslat, ez egy tákolmány.   4/10



2012. június 1.

Contraband

Csempészek
Baltasar Kormákur (2012)

A 101 Reykjavíkot legalább háromszor megnéztem már. Mondhatnám, hogy imádom, de ezt a szót nyíltan utálom használni, úgyhogy csak annyit mondok, egy tökéletes rendezői debütálásnak tartom. Agyament, vicces őrültség tele személyes utalásokkal és élményekkel. Baltasar Kormákur azóta rendezett öt filmet és akkor ehhez képest hol tart most? Teljesen személytelen, amerikai típusú történetmesélésnél. Jó a történet, jó a kivételezés, sztárok is vannak, az élmény mégse nagy szám. Egyrészt az ilyen történetekkel Dunát lehet rekeszteni. Másrészt a kivitelezés annyira biztosra menő, pénztárcát tömő profizmus, hogy az csak még. Harmadrészt a két felsőkategóriás sztár közül csak az egyik hozza az elvárt szintet és az nem Kate Beckinsale. Én tényleg nem értem mit keres hollovúd élvonalában. Marky Mark játéka is nélkülözi az arcmimikát mint mindig, de neki mégis mindig el lehet hinni amit csinál. Nem rossz szórakozás ez, de jobb lett volna mással eltölteni ezt a majd két órát. Ezek után minimum egy 102 Reykjavíkot kell rendeznie, hogy megbocsássak neki.     5/10