Der amerikanische Freund
Az amerikai barát
Wim Wenders (1977)
A legkedvencebb filmes témám, amikor egy hétköznapi ember keveredik zavaros bűnügyekbe. Éppen ezért a Ripley's Game-et is nagyon kedveltem. Nem egyedi alkotás, de van egy határozott hangulata, a történet pedig egyenesen fantasztikus. Persze anno fingom nem volt, hogy egy regény alapján készült, arról meg főleg nem, hogy már készült belőle egy neves, elismert film. Beletelt egy kis időbe mire idetaláltam és rászántam magam... Már évek óta ott csücsült a gépen, de valahogy soha nem néztem bele. És igazából nem is azért szereztem be, mert ez az a sztori, hanem mert eddig Wenders szűz voltam.
Így utólag persze kár az elpocsékolt időért, mert igen érdekes film. Ugyanaz a sztori, de teljesen másképpen elmesélve. Nem a krimi szálra koncentrál, hanem az emberi oldalra, a környezetre (koszos Németország) és a két világ, a két életszemlélet találkozására. Sokkal mélyebb, sokkal több rétegen működik. Egy különös, szavakkal talán ki sem fejezhető barátság bemutatása. Wenders megtalálja az egyetlen módját, hogy egyedi hangulatával ábrázolni tudja azt, amit igazából nem is nagyon lehet. Vaskos atmoszférát teremt a hajnali, alkonyati képeivel, kizárólag szürke és pasztell színeket használ. Az örök ősz világa ez, ahol minden kopott és ósdi. Jürgen Knieper mesélő hangszerei szinte frissen hangzanak, annyira elszoktunk az ilyesfajta dallamoktól mostanában. Elképesztően kifejező ez az egész audiovizuális előadás... Ám végül mégiscsak az a legmegnyerőbb oldala, hogy az emberi oldalán nincs fals hang benne. Kiváló időutazás, izgalmas történet, érdekes emberek, egy csodás élmény. 8/10
Wim Wenders (1977)
A legkedvencebb filmes témám, amikor egy hétköznapi ember keveredik zavaros bűnügyekbe. Éppen ezért a Ripley's Game-et is nagyon kedveltem. Nem egyedi alkotás, de van egy határozott hangulata, a történet pedig egyenesen fantasztikus. Persze anno fingom nem volt, hogy egy regény alapján készült, arról meg főleg nem, hogy már készült belőle egy neves, elismert film. Beletelt egy kis időbe mire idetaláltam és rászántam magam... Már évek óta ott csücsült a gépen, de valahogy soha nem néztem bele. És igazából nem is azért szereztem be, mert ez az a sztori, hanem mert eddig Wenders szűz voltam.
Így utólag persze kár az elpocsékolt időért, mert igen érdekes film. Ugyanaz a sztori, de teljesen másképpen elmesélve. Nem a krimi szálra koncentrál, hanem az emberi oldalra, a környezetre (koszos Németország) és a két világ, a két életszemlélet találkozására. Sokkal mélyebb, sokkal több rétegen működik. Egy különös, szavakkal talán ki sem fejezhető barátság bemutatása. Wenders megtalálja az egyetlen módját, hogy egyedi hangulatával ábrázolni tudja azt, amit igazából nem is nagyon lehet. Vaskos atmoszférát teremt a hajnali, alkonyati képeivel, kizárólag szürke és pasztell színeket használ. Az örök ősz világa ez, ahol minden kopott és ósdi. Jürgen Knieper mesélő hangszerei szinte frissen hangzanak, annyira elszoktunk az ilyesfajta dallamoktól mostanában. Elképesztően kifejező ez az egész audiovizuális előadás... Ám végül mégiscsak az a legmegnyerőbb oldala, hogy az emberi oldalán nincs fals hang benne. Kiváló időutazás, izgalmas történet, érdekes emberek, egy csodás élmény. 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése